Halálthozó átok miatt nem merik megölni ezt az állatot

Madagaszkár élővilágát tekintve egy igazi kakukktojás, hiszen becslések szerint mintegy 90-130 millió évvel ezelőtt elszigetelődött minden más szárazföldtől, amikor levált az őskontinensről, Gondwanaról. 

Növény- és állatvilága ezért rendkívül egyedi, európai szemmel már-már földönkívülinek is mondható. A különcségek közül kiemelkedik a véznaujjú maki, másnéven áje-áje, amely a karmosmakifélék családjának utolsó ma élő büszkesége. Ez a legritkább félmajom faj, egyben az egyik legősibb is. 

Madagaszkár szigetén viszont két helyen is fellelhető. Otthona a sűrű, buja bambusz dzsungel és a tengerpart közelében elterülő esőerdő, ahol az égigérő fák között könnyedén el tud rejtőzni.

A véznaujjú maki első látásra is absztrakt képet fest, a legbizarrabb testrésze, a középső vézna ujja azonban a szemnek sokáig láthatatlan marad, míg ki nem dugja. Az állat ezen testrésze kulcsfontosságú szerepet játszik a túlélésben, hiszen szuper lárvakereső radarként funkcionál. Az állat egyszerűen csak megkopogtatja az ujjacskájával a fák kérgét, füleit rátapasztja az észlelhető hangforrásokra, nagyra nőtt metszőfogaival nekirugaszkodik a korhadt részek bontásának, és már készen is a terülj-terülj asztalka. Ráadásképp a tisztálkodásban is jól jön egy ilyen sokoldalú ujj, mivel arcának minden zegzugát rendben tudja tartani vele.

A makihoz különös hiedelmek is fűzödnek, ennek is köszönhetően szerencsére az éttermek étlapjairól lekerült, és vadászni sem mernek rá. A helyi törzsek úgy vélik, hogy aki végez egy ilyen makival, az a közeljövőben távozni kényszerül az élők sorából. Ám így is a kihalás szélén áll ez a kis különc maki, hiszen az emberiség terjeszkedésével az ő életközegük folyamatosan fogyatkozik. Sajnos legközelebbi rokona, a nagy véznaujjú maki, már a kihalt állatok listáját gyarapítja.