Hogyan is kellene kutyát simogatni?

Már nem is tudom melyik koncert után tettük a szokásos levezetésünket a Bem mozi kocsmájában, ahol egy kis aranyos tacskó kolbászolt mindenfelé. A gazdája beszélgetett, ő meg szagolgatott mindent, amit elért, csak a szokásos kutyu dolgok. Mosolyogva én is néztem, hogy tesz egy pár kört körülöttem, de akármennyire is imádni való volt, nem nyúltam hozzá, nem állítottam meg, és nem csináltam vele semmit. Mosolyogni rá azt szabad, mást nem. Na, ezt pont egy vendég szegte meg.

A kutya nem akarta, hogy megsimogassák, de a vendég csak erőlködött, addig, míg nem megkapta a kezét. Nem kell horrorsérülésre gondolni, mert ez csak egy jelzés értékű dolog a kutya részéről. Meg hozzáteszem, hogy a gazdája is megijedt és bocsánatot kért, nem szokott ő ilyet csinálni.

Most jöhetnének a pampogók, hogy az ilyen kutyákat ki kellene tiltani a helyről, pedig ha egy kocsma kutyás, akkor inkább nekünk kell megtanulni velük viselkedni. Én se megyek oda egy csajhoz, hogy jaj de aranyos vagy és kezdem el simogatni a fejét. Megharapni nem fog, de mindenki megnyugodhat, el fog küldeni a francba. Na, valami ilyet érezhet a kutya is.

Akármennyire is aranyos, először is megkérdezzük a gazdáját, hozzá lehet-e érni, vagy megsimogatni. A nasi dobálás meg a kutya tulajdonosok végezete. Az ebecske imádja, ha etetjük, de sose tegyük, vagy erről is inkább kérdezzük meg a gazdáját, akik amúgy az esetek 90 százalékában erre nemmel válaszolnak.

A lista inkább egy afféle etikett azoknak, akik nagyon simogatós kedvükben szoktak lenni. Egyszerű, de nagyszerű, csináljuk így!