Vannak arra utaló jelek, hogy a véget nem érő nyár mégiscsak véget ért, és beköszöntött a tél (hogy hol maradt az őszt, azt most hagyjuk), ilyen égi jel az Orion csillagkép, vagyis az égi Vadász feltűnése. Az is könnyen kiszúrja a viszonylag tiszta égbolton is, aki semmit sem tud a csillagképekről: jellegzetes és gyönyörű alakjának köszönhetően az emberiség egyik nagy kedvence lett.
A görög mitológiabeli viselkedése nem feltétlenül rokonszenves a névadónak: az egyik történet szerint Orion híres vadászként sportot űzött a vadak kiirtásából, pedig csak azt a feladatot kapta, hogy tisztítson meg egy szigetet tőlük. Nemcsak, hogy túllőtt a célon, hanem még az arca is nagy lett, az istenek így kénytelenek voltak bérgyilkost küldeni rá, akit Skorpiónak hívtak.
Az égen ez úgy jelenik meg, hogy amikor a Skorpió kel, az Orion nyugszik és fordítva, vagyis egyszerre nem láthatók.
De most örüljünk annak, hogy este, ha felnézünk az égre, ott ragyog az Orion, és benne a Betelgeuse nevű csillag, amely többek között a fényessége alapján is a legjobbak közé tartozik az égen. Persze úgy könnyű, hogy ezerszer akkora, mint a mi Napunk, a vörös óriások közé tartozva az egyik legnagyobb a világegyetemben.
Az Orion legfeltűnőbb része egyébként a derekán lévő öv, amelyet a három középső csillag jelöl ki. Ők a magyar hagyományok szerint a kaszások, így az Orion egésze hazai változatban az égi Kaszás.
A további téli csillagképekben itt is elmerülhetünk, akárcsak egy másik történetben Orionról, aki azért vadállatok mellett nőkre is vadászott. Egyébként tudjuk még ajánlani a Metallica Orion című számát, vagy a hatvanas évek NSZK sci-fi sorozatát (egy-két feles után) az Orion űrhajóról.