Paks: atom helyett áldás, gyöngyöző zweigelt és házi krémes

Százból száz magyarnak az atomerőmű jut eszébe, ha szóba kerül Paks, pedig a Duna-menti városban már jóval a blokkok építése előtt virágzott a szőlőtermesztés. A löszös talajon évszázadok óta termesztik a gyümölcsöt Pakson és környékén, az olaszrizlingtől és a zweigelttől a merlot-n keresztül a cabernet sauvignonig rengeteg fajta megtalálható. A puha földbe vájt pincék a 19. század eleje óta ékei a városnak, ám méltatlanul csekély hírnevet tudtak szerezni, ellentétben például a borvárosnak számító közeli Szekszárddal.

Itt rendezik például minden év júniusában az Országos Siller fesztivált. A Paks szívében található Sárgödör tér ilyenkor megtelik kíváncsi ínyencekkel, akik szeretnék legalább egyszer kipróbálni, ezt az egyedi szín és ízvilággal bíró borfajtát. A siller lényege, hogy a kékszőlőt a szokásosnál tovább áztatják héjon, így a rozénál sötétebb rózsaszín árnyalatot kap, viszont mivel egy ideig a törköllyel együtt erjed, az íze a vörösboréra hajaz.

November második hétvégéje egy újabb jeles alkalom, hogy a borkedvelők egybegyűljenek a tolnai városban: a mögöttünk hagyott szombaton 16. alkalommal rendezték meg a Márton-napi újboráldást. Sok sillerfeszten voltam már, boráldáson kevesebbszer, de ez a mostani egyedi élményeket tartogatott.

Az ember például nem minden nap lötyöghet a Z'Zi Labor és a Veresegyházi asszonykórus traktusaira – Friderikusz óta tudjuk, hogy ez meglepő és mulatságos is egyben. A jórészt közép és szépkorúakból álló (vagy ülő) közönség – kevésbé meglepő módon – vevő volt a mulatósra, nem is kicsit. Mindez kancsókból tálalt újborral, és hagymás zsíroskenyérrel megtoldva megadta a sátras buli valódi zamatát.

Eközben egy utcával feljebb a Fehérvári úti sporttelepen a Paks és a Budapest Honvéd gyötörte egymást, és a nézőket. Tudom, hogy sokak számára megmagyarázhatatlan, mazochista hóbort egy-egy NB I-es meccs élő követése, de két barátommal (bor)áldott hangulatban úgy döntöttünk, hogy ott a helyünk. Egyik cimborám 1998 óta nem járt első osztályú futball meccsen, az 1400 forintért vásárolt élmény után valószínűsíthető az újabb húsz éves szünet.

A régi magyar pályákon oly gyakran látható egyedi tévés állvány: 

 
A forduló kétségkívül leggyengébb találkozóját sikerült elcsípnünk, ahol az első kaput eltaláló lövést a mérkőzés 63. percében adták le. A publikum egészen kulturált formában fejezte ki tiltakozását a gyatra, olykor komikus megoldások láttán. A vége 0-0.



Megsüvegelendő volt viszont a szurkolóbarát hozzáállás a jegypénztárnál. A polgári szurkolói légkör megteremtése érdekében néhány éve már csak regisztrációval lehet belépőt váltani a magyar stadionokba, tehát vagy szurkolói kártyával vagy személyivel lehet jegyet vásárolni. 20 éves kihagyás után visszatérő Ricsi barátom nem számolt ezzel az előírással, így a BKV-s bérletigazolványát tudta felmutatni. A jegykiadó hölgyek összenéztek, és nagyvonalúan átsiklottak a promléma felett, segítőkészségüket ezúton is köszönjük. Kár, hogy a jó kezdetet kiábrándító folytatás követte.

A boráldás – a református és evangélikus lelkész, illetve a katolikus pap szentelte meg a borokat –, és a meccs végeztével pazar borkínálatot csíphet el az ember, ha bejut valamelyik sárgödör téri pincébe. Az új vonalas Fabro, a stílusos Mayer vagy Szedmák Maestro pincészetek között nincs rossz választás.



A paksi éjszakai élet csomópontja az elmúlt években a helyben tbc-ként ismert Ibiza Juice, illetve a Café Bongo volt. Mi egy harmadik helyszínen szürcsöltük a lefekvés előtti whiskey-colánkat, a Corso Caféban. A bárnak különleges bájt kölcsönöz, hogy korábban Unicredit-fiókként üzemelt.

Ha van még egy hely, amit semmiképp sem szabad kihagyni, ha Paksra látogatunk, az a Milánó cukrászda. A másnapot ott indítottuk, már-már megszokott helyünkön.

A kicsi, de annál takarosabb üzlet ajtaja kis túlzással percenként nyílik, a helyiek körében láthatóan közkedvelt a cukrászda. A kiszolgálásra nem lehet panasz, és bár a sütemények nem az alsó árkategóriába tartoznak, megérik a pénzt. A házi rétes vaníliakrémje úgy olvad az ember szájában, mint egy ostya, de a karamellás sajttorta és a tiramisu is kifogástalan.

Budapest nagyváros rengeteg fagyizóval, cukrászdával, de a Milánó ott is kiemelkedőnek számítana.

Egészségünkre!

(Gabay Balázs)