Engem senki sem lájkol :(

Úgy megy a mai világban, ha valami értelmeset osztok meg a falamon, például egy új zenéről, azt nem igazán szokták lájkolni. Én azonban emiatt nem kesergek, mert ha már egy embert rá tudtam venni, hogy meghallgasson valami újat, akkor boldog vagyok. A muzsika amúgy is szubjektív műfaj, nehéz rátalálni a megfelelő közönségre, nem úgy, mint a hülyeséggel, amit általában rommá szoktak kattintgatni. De nem ez az igazi vonzóerő, vannak ettől sokkal durvább lájkvadász dolgok is.

Ha én még nem is, de mások biztos őrülten szomorúak és depressziósak tudnak lenni, amikor a posztjukra nem kapnak egyetlen egy hüvelykujj jelet sem. Ettől talán még az is jobb, ha csak egy szomorú fejjel fejezi ki valaki magát, mert látjuk, hogy legalább egy valaki reagált rá. Ha az pont a nagyi, és ő is csak félrenyomott, na hát az jó nagy szivattyú.

Elengedhetetlen a rengeteg ismerős, ezért a lájkvadászat előtt kezdjünk el lelkesen jelölgetni. Ne törődjünk azzal sem, ha még az életben nem találkoztunk az illetővel, mert a jó posztolással még így is lájkolásra bírhatjuk, ha visszajelölt.

Most a Facebook algoritmusával nem fogok foglalkozni, valamennyire hatással van a dologra, de túlzottan nem befolyásolja. Ha elindult a lájk lavina, akkor már Chuck Norris sem tudja megállítani. Na jó, ő igen.

Ó igen, a jó öreg vicces poszt, amin felnevetnek az emberek. Itt még azt is méricskélhetjük, hogy a fiatal vagy az idősebb közönséget akarjuk megfogni. Ha a fiatalokat, akkor nyugodtan mehet valami obszcénabb is. Tibi atya már kicsit elavult, de ha mondjuk mi csinálunk valami vicceset, például felveszünk egy tréfás kalapot, akkor rögtön más a helyzet. Ha külsős poént posztolunk, akkor ütősnek kell lennie, hogy sok lájk jöjjön rá. Ha az idősebbeket akarjuk megfogni, akkor figyeljünk a tréfa klasszikusságára. Ha kiteszünk egy Jean viccet, akkor az jó eredményt hozhat:

„- Jean, ez a vonat Hatvan felé megy?

Hát a nagyi meg a papó olyat fognak hahotázni rajta, hogy biztosan kiesnek még a fotelből is. Közben persze bőszen tolják a lájkot.

Már megszokhattuk, hogy az étteremben olykor villan a vaku. Az ember posztolni akarja, mit eszik, ha tehetné, még az emésztését is megmutatná, azonban most maradjunk az ételnél. A durva street food menő, az alap étterem annyira nem. Ha odaírjuk, hogy mi bizony Gordon Ramsay éttermében vagyunk Londonban, na hát az súlyos lájk özönt hozhat. Ha nem bírunk magunkkal, csaljunk, és hazudjuk azt, hogy ott vagyunk. Bár itt lebukhatunk, ha éppen gyros tálat kérünk valami kifőzdében. A saját magunk készített étel jó ötlet, de annak tényleg jól kell kinéznie, hogy sok hüvelykujjat hozzon. Ha profik vagyunk, már kombinálhatjuk is a vicces poszttal. Például istenesen csesszünk el egy ételt, és posztoljuk ki mennyire rommá égettük. Na, az bizony sok lájk.

Ez bizony kihívás, de nem lehetetlen sok lájkot gyűjteni belőle. Ha beállunk az Eiffel-torony elé, hát az már eléggé divatjamúlt megoldás, azt már csak a vének csinálják. Ha felmegyünk a tetejére, kimászunk a szélére, és lelógatjuk a fejünket, na az már jó kép! Oda is lehet írni, hogy: „A világ tetején vagyok srácok! :)” Ennek van hátulütője, például belehalhatunk. Sok blogger, instás stb. dobja fel a talpát ilyen helyzetekben, de ha nincs kockázat, akkor nincs csoki. Legyen extrém a fotó, cápás szörfözős, és akkor ömleni fog a lájk.

Itt az a jó megoldás, ha közösen szerepelünk a cukisággal a képen, mivel bőven feljebb tolja a lájkmétert. A kutya macska jó, de eléggé lejárt lemez. Szerezzünk nyuszit, koalát, delfint vagy valami más különleges állatot, amivel nem minden nap fotózkodik az ember. Persze az is megfelelő, ha sok kiskutyával, kiscicával vagyunk, attól nagyon el tud olvadni mindenki. Most biztos kérdezitek magatokban, hogy a hal is belefér? Hát, ha jó nagy, és ti fogtátok, akkor bele.

Kihívás, hogy szereznünk kell valahonnan egy gyereket. Igazából az a legjobb, ha csinálunk. Ha a saját újszülött gyermekünket posztoljuk, akkor bizony még ki is ugorhat a lájkméter a helyéről, mivel nem tervezték ilyen mennyiségre. Nehéz, mert itt várni kell 9 hónapot a lájkokra, na meg hát ott van a meló is előtte, azonban azt mindenki szereti. Ha kölcsön kérünk gyereket a fotóra, és az nem a sajátunk, az igen csak csökkenti a lájk értékeket. Viszont ha csini ruhába van öltöztetve, imádnivaló, és még karácsonyfa is van a háttérben, na hát az jó megoldás lehet.

Kimeríthetetlen lájk kutat akarsz, amiből mindig meríthetsz? Hát akkor bizony gyorsan jegyezz el valakit! Ennél jobb módszer nincs a lájk szerzésre. Az emberek itt lájk kényszerben vannak, mert tudják, hogy a lájkkal átvitt értelemben sok boldogságot kívánnak. Ha ezt nem teszik, bunkónak tűnnek, szóval kikerülhetetlen a dolog, te pedig úszkálhatsz a lájk tengerben. Az emberek háromnegyedét persze nem érdekli, hogy éppen kivel kavarsz, de a lájk jönni fog, ebben biztos lehetsz. Ha profik vagyunk, többször is eljátszhatjuk, de ha már ötször fogunk eljegyezni valakit, az már gyanús lehet.

Egyszer kiposztoltam a kedvenc dalomat Lars von Trier a Táncos a sötétben című alkotásából. Nos, erre nulla lájk jött. Szóval ha unalmas és láthatatlan alakok akartok lenni, mint én, akkor ilyeneket kell tolni. Ha akkor nem, most hallgassátok meg, gyönyörű!