Anwar Nyanzi még csak 11 hónapos volt, amikor tavaly nyáron egy nap felmászott egy székre a lakásukban, s a nyitott ablakon át kizuhant egy három emeletes londoni ház ablakán. A nagynénje vigyázott rá, s pár pillanatra nem figyelt oda rá, amikor bekövetkezett a tragédia.
A baba súlyos agyi, gerinc és nyaksérüléseket szenvedett, több bordája, és a bal karja is eltört.
Amikor a helyszínre értem, azt mondták, inkább ne nézzem meg a fiamat, olyan állapotban van. Feltéptem a mentőautó ajtaját, s csak azt láttam, a kisfiamnak olyan volt a feje, mint egy lufi. Összeomlottam. Sokan már ott helyben temették a fiamat, mondván, ezt nem élheti túl
– mondta az édesanyja a The Sun című lapnak.
Anwart azonnal bevitték a tootingi Szent György kórházba, agyműtétet hajtottak végre rajta, s négy napon át mesterséges kómában tartották. Az orvosok akkor úgy határoztak, lekapcsolják a lélegeztetőgépről, mert ha magától nem fog tudni lélegezni, akkor értelmetlen tovább gépekkel életben tartani. Egy százalékot adtak arra, hogy a kisfiú túléli a traumát.
Azt mondták, szeretnék, ha békésen elmenne. Erős nő vagyok, de akkor azzal kellett szembesülnöm, hogy el fogom veszíteni a gyermekemet.
Az orvosok és ápolók legnagyobb csodálatára a lélegeztetőgép lekapcsolását követően Anwar magától kezdte el venni a levegőt. Lassan megerősödött, és a kőkemény gyógytornának köszönhetően néhány hétre rá lábra állt. Az egész csodaszerűnek tűnt azok után, hogy milyen brutális sérülései voltak.
Egy évvel azután, hogy kijöhetett a kórházból, már nem csak szaladgálni tud, de a látása és a hallása is rendbejött.
(Gaba)