Amikor majdnem teljesen kihalt a Földön az élet

A tudósok a „Nagy kihalás” (Great Dying vagy Permian–Triassic extinction event) néven emlegetik azt az időszakot, mikor még a dinoszauruszok kifejlődése – mintegy 250 millió évvel – ezelőtt, egy körülbelül egymillió éves intenzív vulkáni tevékenység elpusztította az ózonréteget, és szinte teljes egészében megsemmisítette a földi életet.

Ez, a földtörténetileg viszonylag rövidnek számító – a Perm korszak vége és a Triász kezdete közötti – átmeneti időszak, még a 65 millió évvel ezelőtti Kréta korszakot lezáró és a dinoszauruszok kihalását okozó katasztrófánál is sokkal súlyosabb károkat okozott bolygónkon.


Sokáig úgy vélték, hogy a perm-triász kihalás egy szupervulkán kitörése miatt következett be, azonban mostanra már bizonyított tény, hogy egy igen intenzív vulkanikus korszak okozhatta a katasztrófát.

A vulkanikus aktivitás gócpontjáról a „Szibériai Bazalt kiömlésnek” elnevezett folyamat során, a nagyjából egymillió évet felölelő időszak alatt, hatalmas föld- és óceánterületeket öntött el a bazalt láva, aminek következtében a tengeri élet közel 96 százaléka, illetve a szárazföldi gerinces fajok több mint 70 százaléka pusztult ki.

A kutatók azonban azt is megállapították, hogy mindez még nem lett volna önmagában elegendő a bolygó elnéptelenedéshez. A legújabb kutatások eredményeképpen kiderült, hogy a vulkanikus tevékenység szinte teljes egészében felemésztette a Föld ózonrétegét.

A kihalás mértéke annyira hihetetlen volt, hogy a tudósok azon töprengtek, hogy mi teszi a »Szibériai Bazalt kiömléseket« sokkal halálosabbá, mint más hasonló vulkán kitöréseket

– mondta Michael Broadley, a nancy-i Petrográfiai és Geokémiai Kutatóközpont doktora, és a kutatás vezetője, aki hozzátette:

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a szibériai litoszférában (a Föld külső, szilárd kőzetburka) tárolt nagy mennyiségű halogén elemek a vulkáni robbanás során a Föld légkörébe kerültek, ami az ózonréteg megsemmisülését eredményezte, és hozzájárult a tömeges kipusztuláshoz.

A vulkánkitörés lényegében rengeteg klórt, brómot, jódot és a halogéncsoport minden egyéb kémiai elemét juttatta a légkörbe, és mindez legalább egy millió éven keresztül megakadályozta az ózonréteg működését. Ezt követően a Földnek 10 millió évre volt szüksége ahhoz, hogy a szárazföldi élet helyreálljon és ismét burjánzásnak indulhasson.

(Horváth Gábor)