Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Zöldségháború, vagyis amikor burgonyák segítségével nyertek meg egy tengeri ütközetet

Zöldségháború, vagyis amikor burgonyák segítségével nyertek meg egy tengeri ütközetet

Színes

Zöldségháború, vagyis amikor burgonyák segítségével nyertek meg egy tengeri ütközetet

Színes

Promotions - 2018.08.27. 06:35
Történt ugyanis, hogy az amerikai USS O'Bannon hadihajó 1943. április 5-én 17 légvédelmi ágyúval, 38 darab 127 mm-es gépágyúval felszerelve, illetve több víz alatti torpedócsővel ellátva hajózott ki a Csendes-óceán délnyugati részén, hogy teljesítse éppen aznapi feladatát. Na, és persze ott volt még az a jó néhány rekesz burgonya is a fedélzeten, amire ekkor még csak mint egy finom paprikás krumplira gondolhattak a legénység tagjai, és nem mint megmentő szereplőkre.

Na, de ne ugorjunk ennyire előre a történetben.

Miután az O'Bannon végzett a küldetésével, a hajó és annak legénysége még az éjszaka folyamán elindult visszafelé a támaszpontra, azonban a Salamon-szigetek közelében váratlanul egy ellenséges RO-34 típusú japán tengeralattjáróba botlott, amely éppen a felszínen cirkált. Az amerikaiak nagy meglepetésére a tengeralattjáróról észre sem vették a 2000 tonnás rombolót – pedig a két hajó szinte ütközésnyi közelségbe került egymáshoz – ugyanis annak fedélzetén járőrszolgálatot teljesítő katonák álomba szenderültek.

Az O'Bannon kapitánya ekkor úgy döntött, hogy kihasználja hajójuk helyzeti előnyét és a meglepetés erejét, megpróbálkozik a közel 1000 tonnás tengeralattjáró elsüllyesztésével. Azonban a dolgok nem a terv szerint alakultak.

OBannon kép2
A kapitányunk és a parancsnoki hídon lévő tisztek megpróbálták azonosítani a tengeralattjáró típusát, és végül úgy ítélték meg, hogy egy akna telepítővel van dolgunk
– emlékezett vissza Ernest Herr, a hajó egyik tengerésze.
Mivel nem akartuk felrobbantani magunkat a tengeralattjáróval együtt, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem lenne bölcs döntés, ha az irányunkat tartva oldalról felöklelnénk. Szinte az utolsó pillanatban, a kormánylapátot félrelendítve, sikerült irányt változtatnunk, és ugyan elkerültük az ütközést, igen kínos helyzetbe kerültünk, miközben közvetlenül a japán tengeralattjáró mellett haladtunk el.
Az O'Bannon legénysége hirtelen szembesült azzal a ténnyel, hogy olyan közel hajóznak el a tengeralattjáró mellett, hogy a nehézfegyvereket nem lehetett volna már bevetni, és csak rövid hatótávú kézifegyverekkel tudnának tüzet nyitni az ellenségre. Csakhogy a legénység, a tiszteket leszámítva nem vihetett magával kézifegyvereket a hajóra, így sokan képtelenek lettek volna megvédeni magukat, ha közelharc alakul ki.

Azonban a japán tengerészek felébredtek a nagyobb hangzavart keltő manőverre, és felismerve a helyzetet, egyből üldözőbe vették a rombolót és tüzet nyitottak a 3 inches fedélzeti fegyvereikkel, amelyek tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy súlyos károkat okozzanak az O'Bannon fedélzetén, és megtizedeljék annak legénységét. A japánok úgy érezhették magukat, mintha kacsavadászaton vennének részt, és csak célzott lövéseket kell leadniuk az előttük haladó, viszonylag lassú mozgású célpontra.

OBannon kép3

Az amerikaiaknak gyorsan reagálniuk kellett a kialakult helyzetre. Arra volt szükségük, hogy valahogy eltereljék a japán legénység figyelmét, és egy kis egérutat nyerve, megfelelő lőtávolságba kerülhessenek. A hajó kapitánya kiadta a parancsot, hogy ami a fedélzeten csak mozdítható, azt dobálják a tengeralattjáró útjába. Így történhetett, hogy erre a sorsra jutott az néhány nagy rekesz burgonya is, ami ekkor a tengerészek kezébe akadt, és amiről ők sem gondolták volna, hogy a leghatékonyabb fegyverükké válhat.

A hajó legénysége elkezdte dobálni a tengeralattjárót a ládákkal, a krumplik pedig szerteszét szóródtak annak fedélzetén. A japán tengerészeket teljesen összezavarta a szituáció, ugyanis a sötétben nem látták, hogy pontosan mik hullnak ki a rekeszekből, és mint harcedzett katonák eszük ágában sem volt élelmiszerre gondolni, annál inkább úgy vélték, hogy gránátokkal szórták tele a fedélzetüket az amerikaiak. Hamar kitört a pánik a japán kadétok közt, és eszeveszetten rohangálni kezdtek, hogy felvegyék a képzelt robbanószereket és mielőbb visszahajigálják a romboló fedélzetére.

A rögtönzött zöldségháború lehetőséget adott az O'Bannon számára, hogy ellépjen az üldözőjétől, majd megfelelő lőtávolságba kerülve, megkezdődjön az igazi küzdelem. A romboló, bevetve a nehéztüzérségét, védekezésből támadásba lendült át, és intenzív sortüzet indított az RO-34 ellen. A tengeralattjáró komoly sérüléseket szenvedett el a fedélzetén, azonban volt még ideje alámerülni. Azonban ekkor már megpecsételődött a sorsa.

Ezt követően az O'Bannon a tengeralattjáró fölé manőverezett, és megszórta mélytengeri bombákkal. Az RO-34-nek esélye sem volt elmenekülnie, 66 fős japán legénységével együtt elsüllyedt, ezzel véget vetve a harcnak.

A különleges tengeri ütközetnek hamar híre ment, és „Maine Potato Episode” néven vált ismertté a történet, ami arra utalhat, hogy a hajót Maine-ben kovácsolták, vagy hogy a burgonya Maine-ből érkezett.

A hazaérkező legénységet hősként ünnepelték, sőt még egy emléktáblát is kaptak a Maine-i Burgonyatermelők Egyesületétől, megemlékezvén a győzelmükről.

OBannon kép4

Ami az O'Bannon-t illeti, végigharcolta a II. világháborút és a koreai háborút, és az egyik legsikeresebb hajó lett az Egyesült Államok haditengerészetének történetében. 1970-ben leszerelték és darabjaira bontva értékesítették, azonban egyes kiállított elemei örök emléket állítanak a második világháború egyik legszokatlanabb csatájának.

(Horváth Gábor)

Borítókép: Yuji Saka/Getty Images

Legolvasottabb hírek