30 éve volt az űrrepülés egyik fekete napja
Színes
A Challenger a Columbia után a második amerikai űrrepülőgép volt. 1983-ban állt szolgálatba, és végzetes útjáig kilencszer járt a világűrben. Utolsó küldetésének célja két műhold pályára állítása, a Halley-üstökös megfigyelése, valamint több tudományos kísérlet elvégzése volt. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA a tudomány népszerűsítése érdekében egy civilt is a fedélzetre küldött, ez volt a „Tanár az űrben” program. Christa McAuliffe New Hampshire-i tanárnőt tízezer jelentkező közül választották ki, hogy a kozmoszból közvetített tévéadásban mutassa be az iskolásoknak az űrrepülőgépet és az azon folyó munkát. Ekkor még nem is tudta, hogy egyáltalán nem fog eljutni a világűrig.
A Challenger balesete előtt rengeteg baljós jel figyelmeztetett a katasztrófára. A január 22-re tervezett startot többször el kellett halasztani, még a végső időpontként kijelölt január 28-át is szerették volna lefújni, mert az éjszakai fagy miatt jég borította az indítóállványt, a reggeli indulást sikerült is későbbre halasztani, a kilövést azonban nem tudták megakadályozni. A jegesedést nem sikerült teljesen megszüntetni, a rajtot mégis elrendelték, és a Challenger helyi idő szerint délelőtt 11 óra 38 perckor a magasba emelkedett.
A Challenger a fellövés után 73,213 másodperccel, mintegy 15 kilométer magasan, 2349 kilométeres óránkénti sebességgel száguldva az Atlanti-óceán fölött három részre szakadt. Az űrsikló nem a szó hagyományos értelmében robbant fel: a földi szemlélő csak azt hallhatta, hogy a motorok bömbölése elhallgat, és a szétrepedő üzemanyagtartályból kiáramló folyékony oxigén és hidrogén hatalmas tűzlabdát alkot. Érdekeség, hogy sok dokumentumfilmben később keverték a képek alá a robbanás hangját.
A startot a CNN amerikai hírtelevízió teljes egészében közvetítette, a nagy televízióállomások csak a felvétel ismétlését adták le nem sokkal az esemény után, újra meg újra. Az amerikaiak 85 százaléka egy órával a tragédia után már értesült a történtekről.
A startot a CNN amerikai hírtelevízió teljes egészében közvetítette, a nagy televízióállomások csak a felvétel ismétlését adták le nem sokkal az esemény után, újra meg újra. Az amerikaiak 85 százaléka egy órával a tragédia után már értesült a történtekről.
A személyzet valamennyi tagja életét vesztette, a vizsgálat azt valószínűsítette, hogy az űrhajósokat szállító kabin egyben maradt, a nyomáscsökkenés miatt már eszméletlen személyzet számára a vízbe csapódás vált végzetessé. Francis Scobbee 46 éves parancsnok, Michael Smith 40 éves pilóta, Judy Resnik 36 éves, Ronald McNair 35 éves, Ellison Onizuka 39 éves, Gregory Jarvis 41 éves űrhajós és Christa McAuliffe 36 éves tanárnő.
A katasztrófa okait vizsgáló bizottság jelentése szerint a jobb oldali, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta alsó és középső része közti szigetelőgyűrű a hidegben veszített rugalmasságából, és az indítás után néhány másodperccel átégett. A folyamatosan növekvő lángcsóva 64 másodperc múlva átégette a külső üzemanyagtartályt, amely újabb nyolc másodperc múlva szétesett.
A hidrogéntartály nekicsapódott a folyékony oxigént tartalmazó üzemanyagtartálynak, és a kiáramló üzemanyag robbanásszerűen elégett. Az űrsikló a kicsapó lángok és a fellépő aerodinamikai erők hatására több darabra esett. Az is kiderült, hogy a tömítőgyűrűk hideg időben bekövetkező hibája a gyártó cég előtt ismert volt, jelezték is a NASA-nak, de az űrhivatal vezetése - a program szoros határidői vagy PR-szempontok miatt - nem halasztotta el a startot.
Azt nem sikerült bizonyítani, hogy a fellövést politikai okok miatt erőltették volna, de a Challenger két olyan műholdat szállított, amelyek késedelmes pályára állítása anyagi veszteségeket okozott volna. A NASA a baleset után leállította a programot, a hordozórakétákat és az űrsiklókat áttervezték, az űrsiklók biztonsági berendezéseit tökéletesítették, illetve újakat is beépítettek. A program csak 1988 szeptemberében folytatódott.
A robbanás rádión (legénység):
T+57 másodperc: CDR: (Intercom) Gyorsítás.Megjegyzés: Miután a jármű elhagyta a Max Q pontot, a hajtóművek teljesítményét újra növelni kezdik.
T+58 másodperc: PLT: (Intercom) Gyorsítás.
T+59 másodperc: CDR: (Intercom) Vettem.
T+60 másodperc: PLT: (Intercom) Az anyját hogy megy! Woooohoooo!
T+62 másodperc: PLT: (Intercom) 35 000 és 1,5.
Megjegyzés: Magasság 35 000 láb (10 700 méter), sebesség 1,5 Mach.
T+65 másodperc: CDR: (Intercom) Nálam 486.
T+67 másodperc: PLT: (Intercom) Igen, nálam is annyit mutat.
Megjegyzés: A sebességjelző-műszer 486 m/s-ot mutat.
T+68 másodperc: CAPCOM: Challenger, maximális teljesítmény.
T+70 másodperc: CDR: Vettem, maximális teljesítmény.
Megjegyzés: A főhajtóművek újra elérik a 100%-os teljesítményt.
T+73 másodperc: PLT: (Intercom) Uh, őőő…
Megjegyzés: Ez volt az utolsó mondat amit a fedélzeti hangrögzítő rögzített. Valószínűleg a másodpilóta érzékelte a nyomáscsökkenést a külső üzemanyagtartályban és erre próbált reagálni. Egy tized másodperc múlva a űrrepülőgép darabokra hullott, és megszakadt az összeköttetés.
Az űrhajósok emlékét a 3350 és 3356 közötti sorszámmal bejegyzett kisbolygók őrzik. (MTI/Promotions/Wiki)Színes
Legnépszerűbb
Felkerült egy magyar étel a világhírű sztárszakács oldalára, világszerte milliók készíthetik így
Még a románok is kiakadtak a magyarokra undorító dolgokat kiabáló drukkereikre, megszólalt egy sportjogász
Egyiptomi papok árulták el Atlantisz pontos helyét, eddig teljesen máshol keresték
Hatalmas siker a magyar sorozat, külföldi streaming oldalra került fel
Sürgős Telekom-bejelentés: ingyen előfizetést kaphat bárki, egy feltétellel
