A királykategóriában már az utolsó előtti futamon bajnokot avattak, Joan Mir először ünnepelhetett a nagyok között.
Mir vitte ezt az őrült szezont:
A mostanival együtt két versenyhétvége volt még hátra a Gyorsasági-motoros világbajnokság idei szezonjából. Adott esetben akár mindhárom géposztályban bajnokavatás következhetett volna, e helyett viszont csak a legnagyobbak között, vagyis a MotoGP kategóriában dőlt el az egyéni cím sorsa.
A verseny előtt úgy állt a bajnokság, hogy ha az éllovas Joan Mir 25 felett tudja tartani előnyét a pontversenyben, akkor már most vasárnap ünnepelhet, könnyű dolga viszont nem volt, miután elég rosszul szerepelt az időmérő edzésen. Csak a 12. helyről tudott elrajtolni, ez pedig némi reményt adhatott annak a Yamahás Fabio Quartararonak, aki 37 pontos hátrányból kezdte meg a Valenciai Nagydíjat, de ő is csak a 11. helyet csípte el a kvalifikáción.
A futamon igazán egyiküknek se jött ki a lépés, de végül az SRT Yamaha francia motorosa járt rosszabbul, ő ugyanis bukott és kiesett a versenyből. A futamon leginkább a Pramac Ducatinál versenyző Jack Miller, illetve Quartararo csapattársa Franco Morbidelli csinálták a műsort. Az utolsó körben konkrétan oda-vissza előzgették egymást, végül a Yamaha olasz pilótája örülhetett.
Mir végül a hetedik helyig kapaszkodott fel ez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy már a szezonzáró bebiztosítsa a végső sikert.
Your #ValenciaGP podium
— MotoGP™ (@MotoGP) November 15, 2020
@FrankyMorbido12
@jackmilleraus
@polespargaro #MotoGP pic.twitter.com/l0gvmyKuPt
Rég volt már Suzukis világbajnok:
Joan Mir élt már át hasonlót mint most, még a Moto3-ban diadalmaskodott 2017-ben. Mindez egyébként azért is nagy szó, mert soha korábban nem volt még olyan, hogy valaki úgy nyerjen vb-t, hogy csak a legkisebbek között volt bajnok előtte. Ami pedig a csapatát illeti, a Suzukira valószínűleg senki sem fogadott volna az év elején, de talán még a szezon első pár versenye után sem.
Az évek alatt a szurkolók leginkább azt szokták meg, hogy a Suzuki inkább a középmezőnybe tartozik, pedig nem volt ez mindig így. Korábban öt olyan versenyzőjük is volt mely vb címig jutott, a 70-es, 80-as évek pedig igazán sikeresek voltak az ő szempontjukból. Barry Sheene 1976-ban és 1977-ben, Marco Luchinelli 1981-ben, Franco Uncini pedig 1982-ben lett a legjobb. Ezután egy nagyobb szünet következett, 1993-ig kellett várni Kevin Schwantz sikerére, Kenny Roberts Jr. pedig 2000-ben lett világbajnok ezzel a márkával.
[[twitter2]]
Maradtak még izgalmak:
Esélyes volt, hogy a kisebb kategóriákban is bajnokavatást láthatunk, de végül nem így lett. A moto3-ban Albert Arenas és Ai Ogura a nagy riválisok, a spanyol a negyedik helyen zárt, míg a japán a nyolcadik lett, így kettejük között nyolc pont a különbség a portugáliai szezonzáró előtt. A futamot itt Tony Arbolino nyerte Sergio Garcia és Raul Fernandez előtt.
A Moto2-ben az utolsó két kör lett igazán mozgalmas, Jorge Martin és Hector Garzo között mindössze 72 ezred döntött előbbi javára, a dobogóra pedig még Marco Bezzecchi nyerte. A pontversenyben éllovas Enea Bastinaini a hatodik lett, neki 14 pont az előnye Sam Lowes és 18 Luca Marini előtt.
What it feels like to win it in the final sector!
— MotoGP™ (@MotoGP) November 15, 2020
#Moto2 | #ValenciaGP pic.twitter.com/0iv9u2apxO