Gulácsiék lefocizták a Tottenhamet

Ugyan szótári meghatározása nem létezik a „lefocizta" kifejezésnek, annyi azonban bizonyos, ha definiálni kellene a szó jelentését, nagyjából azt mondhatnánk, az egyik csapat tudatosabban, szervezettebben, látványosabban, egyúttal hatékonyabban játszott a másiknál. A nagyon egyszerű, már-már gyermeki szintű leírás abszolút megállja a helyét az RB Leipzig-Tottenham Bajnokok Ligája-mérkőzést illetően.

A lipcsei együttes Londonban 1:0-s sikert aratott, a visszavágón, Németországban pedig egyértelműen megmutatta, melyik is a jobb csapat. A José Mourinho által irányított Tottenhamet a „szét tárt kezek" és az esetleges futball jellemezte. Labdakihozatali sémák helyett hosszú felíveléseket lehetett látni, ahogy a támadózónába érve se volt felfedezhető tudatosság. Míg a Leipzig oldalán egyértelműen megmutatkozott: azonnali visszatámadás labdavesztés esetén, illetve az ellefél szélső védői mögötti területek gyors megjátszása – csakhogy néhány játékelemet említsünk. A vége nem meglepő módon 3:0-s Leipzig-győzelem, a Tottenham így a tavalyi BL-döntő után, az idei kiírásban a nyolcaddöntőben, rúgott gól nélkül esett ki.

A játéknap másik mérkőzésén a könnyed szórakozásé volt a „főszerep". Az Atalanta az első mérkősen aratott 4:0-s győzelme után ezúttal 4:3-ra győzött a Valencia ellen. Ráadásul a hét gól mellett a közönség még húsz kapura lövést is láthatott. Erre mondják: közönségszórakozató futball  – még akkor is, ha zárt kapuk mögött rendezték a találkozót.