Nemzetek Ligája: a hosszabbításban dőlt romba az angolok döntőről szőtt álma

Anglia nemzeti tizenegye és szurkolói 1966-óta nem láthatták csapatukat döntőben, legyen szó Európa-bajnoki vagy világbajnoki fináléról. Azzal azonban, hogy az UEFA életre hívta a Nemzetek Ligáját egy újabb esély mutatkozott a szigetországi csapat számára. Ugyanis az Európai Labdarúgó-szövetség úgy alakított ki a sorozatot, hogy a legmagasabb, azaz az A-divízó négy csoportját megnyerő válogatott megküzdhet a Nemzetek Ligája trófeájáért.

Az egyik ágon Portugália-Svájc (ezt Ronaldo mesterhármasával a luzitánok nyerték), míg a másik ágon Hollandia-Anglia elődöntőt rendeztek. Adva volt tehát a lehetőség Anglia számára, hogy 1966 után újra döntőt játszhasson. A holland mezőnyfölény ellenére jól indult Gareth Southgate együttese számára találkozó, az első félidőben nem túl aktív Marcus Rashford annyit azért megtett, hogy előbb kiharcolt egy tizenegyest, majd értékesítette azt.

Az első, számos ki nem kényszerített hibát hozó negyvenöt perc után a csapatokat kissé „felpofozták", így a második játékrész már mozgalmasabb volt. Holland mezőnfölény, gyors angol ellentámadások jellemezték a találkozó második felét, amelynek 73. percében De Ligt egyenlített egy szöglet után. 

A rendes játékidő 1-1-es döntetlennel zárult, jöhetett a kétszer tizenötperces hosszabbítás. Az első felvonás közepén Memphis Depay lopta le a labdát Stones lábáról, s ugyan lövését még védte Cillessen, de jött a csereként beállt Promes és Walker segítségével a hálóba juttatta a labdát. Először a holland támadónak írták a gólt, később korrigáltak az illetékesek és hivatalosan Walker öngóljaként került jegyzőkönyvbe. Az angol válogatott a második után kapott egy harmadik gólt is a 114. percben:  Promes zavarta meg Barkley-t, jutalma egy Depaytól visszakapott labda és üres kapuba rúgott gól.

A Nemzetek Ligája döntőjét tehát Hollandia és Portugália játssza majd, míg a bronzéremért Svájc-Anglia találkozót rendeznek.