Egy hétre jöttek, hét eggyel mennek – 65 éve vertük 7:1-re Angliát

A londoni 6-3-as vereség után az angol sajtó és természetesen az ország futballválogatottja is nagy várakozással tekintett a Budapesten tartott visszavágó elé. A brit lapok többsége tüzelte kedvenceit, de a szavak nem mutatkoztak meg tettekben a pályán. Igaz, ennek mélyebb okai vannak. Nem kizárólag a felkészültség vagy az edzésbeli hiányosságok, sokkal inkább a futballkultúrák közti különbségek mutatkoztak meg. Mind Londonban, mind Budapesten. Mindkét esetben kitűnt, hogy az '50-es, '60-as években a magyar futball magasabb színvonalat képviselt, mint szigetországi „társa”.

Az angol válogatott fizikai alapokon nyugvó futballját könnyedén felülírta a sok elmozgáson, az alakzatépítő és bontó rendszeren alapuló, egyben technikailag képzettebb magyar válogatott, amely a magyar fővárosban még simábban, 7-1-re verte a futball „feltalálóit” 1954. május 23-án – tehát épp ma 65 éve.

Mint a német szaklap, a Kicker a találkozó után megjegyezte: 

„Semmit sem tanultak, annál többet felejtettek. Azt lehetett volna várni, hogy az angolok a svédektől látott védekező taktikához folyamodnak majd, s így próbálják megakadályozni a magyar csatárok útját a kapuhoz, de nem.”

De akad – sokak által ismertebb – angolokon élcelődő szójáték is:

egy hétre jöttek, hét eggyel mennek.