A kirúgott felcsúti edző elmondta, milyen alapvető problémákkal találkozott

Nem olyan rég jött a hír, miszerint a Puskás Akadémia megvált edzőjétől, a korábban Németországban dolgozó Radoki Jánostól. A szakember most a csakfoci.hunak adott interjút. Ebből emeljük ki a legfontosabb, legérdekesebb gondolatokat:

• „Nem hiszem, hogy rontott volna a hírnevemen a felcsúti történet. Németországban és Ausztriában nem nagyon figyelik, hogy mi történik Magyarországon. A németeknél azt mondták, jól gondoljam meg, mit vállalok, mert tudják, hogy a magyaroknál nincs sok türelem.”
• „Aki azt gondolná a történtek után, hogy a játékosok hibáztak, vagy megbuktattak volna, az téved.”
• „Úgy gondoltam, hogy ha minden rendelkezésre áll, akkor tudok miből építkezni. Biztosítottak róla, megkapom az időt, és mivel ilyen lehetőség nem sokszor adódik az életben, éltem vele. (...) Példaként mondhatom, Pep Guardiolát, aki szintén három hónap alatt nem tudta megvalósítani azt, amit elképzelt. Hiába rendelkezett a Barcelona nagy költségvetéssel, eleinte neki sem jöttek az eredmények. Türelemre és időre volt szüksége, ami sajnos Felcsúton hiányzott.”
• „Egy konkrét (játékos)megfigyelő-hálózat még nem volt, aminek egy részét most kezdtük el kiépíteni. Nemcsak azt kellett látnom, hogy az adott labdarúgó hogyan játszik, hanem azt is, hogyan viselkedik az öltözőben egy vereség alkalmával, illetve a pályán kívül vérprofi vagy sem. (...) A németeknél már bevett szokás, ezek alapján is döntenek a játékosok szerződtetéséről. Magyarországon ez még nincs kialakítva rendesen.”
• „Amit korábban Németországban az utánpótlásban megvalósítottam, annak csak a 70 százalékát tudtam megvalósítani Magyarországon. Magamhoz képest visszább is vettem. Itt a magyar játékosok ezt a pressingelést csak két-három mérkőzésen keresztül bírják, nem pedig egész szezonon keresztül. Szemben a németekkel, akik kezdettől fogva erre vannak nevelve."”
• „A bajnokság színvonala nem olyan magas. Ha a Ferencvárosra és a Vidire ránézünk, messze kiemelkednek a bajnokságból, azonban kérdem én: magyar vagy külföldi csapatról beszélünk?”
• „Ha külföldről igazolok egy játékost, íratlan szabály az, hogy neki többet kell tudnia, mint a magyarnak. Sajnos a sok légiós miatt a fiatal, feltörekvő magyar játékosok nem kapnak lehetőséget, ezáltal nem tudnak tovább fejlődni.”
• „Ha a néző azt látja, hogy a kedvenc csapata nem változott semmit ezeknek a hatására, akkor jövő héten azt mondja, inkább elmegy a gyerekekkel játszani, vagy a feleségével megiszik egy kávét és többé nem megy a stadionok közelébe.”
• „A játékosaim mindent megtettek a siker érdekében, hétről hétre bizonyítani akartak. Azonban a dolog hátulütője az volt, ha elmondtam nekik, hogy egy adott játékrendszerben hogyan kell helyezkedni, azt nem értették. Olyan, mint a házépítés: ha hiányzik az alap, akkor nem lehet felépíteni a házat.”
• „Egyszer az egyik rutinos játékosom odajött hozzám és mondta, csodálkozik mennyire kemény, hajtós edzéseket tartok, ilyet még Magyarországon még nem tapasztalt. Mesélte, hogy Magyarországon általában a hétfő az szabadnap volt, kedden elkezdték a felkészülést a hétvégére, szerdán egy kicsit keményebb edzések voltak, csütörtökön regenerációt – egyfajta »wellness-napot« tartottak, pénteken kapura lőttek és pontrúgásokat gyakoroltak, végül szombaton volt a mérkőzés."
• „Olyan nagy a lemaradásunk más ország futballkultúrájával szemben, hogy ezt nem lehet behozni. A magyar játékosok 22-23 évesen nincsenek rákényszerítve a kőkemény munkára. Megkapják a nagy pénzt a kevesebb munkáért és úgy vannak vele, miért mennének ki külföldre, ha kevesebb munkáért megkapják a nagyobb fizetést?”
• „Németországban a másodosztály küzdelmei irtózatosan kemények. Sokkal jobbak a csapatok fizikálisan. (...) Más a mérkőzések tempója, és a párharcok is. Megkockáztatom, hogy a német csapatok minimum egy sárga vagy pirosat kapnának meccseként. Sokkal keményebb a német foci és a magyar bírók szinte mindent lefújnak, mint a kosárlabdában.”