40 év telt el a leghíresebb kézilabdás balesete óta

Amiért ez a baleset nagyon tanulságos lehet, az az, hogy Deckarmnak néhány perccel korábban már volt egy ütközése, amely során megszédült, ezért le kellett cserélni. A szemtanúk egy része szerint nem volt teljesen tiszta a tudata, amikor újra pályára engedték, emiatt veszíthette el a második ütközésnél az eszméletét. Ebben az állapotban zuhant a földre, és csapódott a feje a talajba. 

Teljes igazságot a videó alapján nem lehet tenni, de annyi bizonyos,

ebben a sportágban a tiszta tudat élet-halál kérdése.

Deckarm balesete ezért mindig eszünkbe jut, amikor azt látjuk, hogy a pályán hagynak szédelgő kézilabdázókat. A Deckarm-baleset utótörténete, Pánovics Lajossal, a tragikus ütközés másik szereplőjével való barátsága jóval kevésbé ismert. Most a 40 éves évfordulón Vujity Tvrtko posztolt közös képet Joachim Deckarmmal és Pánovics Lajossal, a baleset után részletesen leírva a két ember kapcsolatát. Innentől következzenek Vujity Tvrtko szavai:  

„A Tatabánya jól kezdte a mérkőzést, aztán a hatodik percben történt valami: a magyarok védőjátékosa, Gubányi Ernő összeütközött Joachim Deckarmmal.

A német sportoló megszédült, lecserélték, a magyarok pedig kihasználták a világsztár hibáját…

Ezt látva a németek edzője a 16-ik percben újra pályára küldte Deckarmot. 5 perc 17 másodperccel később pedig jött az igazi dráma. Bartalos Béla kapus nagyszerűen védett egy lövést, aztán rosszul indított. A labdát elkapó német játékos azonnal passzolt, a még mindig elől álló Joachim Deckarmot indította, aki teljes lendülettel belefordult a felé szaladó védőjébe, Pánovics Lajosba.

Joachim halántékcsontja a lehető legrosszabb helyen találkozott Lajos szemöldökcsontjával,

Deckarm azonnal, már a levegőben elvesztette az eszméletét, így feje hatalmas erővel, védtelenül csapódott bele a kemény műanyag parkettába. Joachim Deckarm kómába esett. Mindenki tudta, hogy nagy a baj, de azt, hogy pontosan mekkora, csak a sérülthöz először odaérkező magyar sportorvos, az oroszlány Dr. Bíró Gábor, aki azonnal érezte, hogy a sportoló ebbe bele is halhat. Nem tehetett mást,

a rohammentő kiérkezéséig megpróbálta életben tartani a német játékost,

akinek orrából, füléből, szájából ömlött a vér. Ahogy vérzett Pánovics Lajos feje is, de ő ezzel nem törődött, csak némán ült a földön és nézte a saját kómában fekvő példaképét.

A Budapesti Idegsebészeti Klinikán későn este megcsörrent a telefon: Németország kancellárja, Helmut Schmidt volt a vonal túlsó végén, aki szinte könyörgött a magyar orvoscsapatnak. Azt kérte: mentség meg Németország büszkeségének életét, bármi áron!  Ám Joachim nem ébredt fel a kómából, de egy idő után szállítható állapotba került, így egy orvosi különgéppel hazaszállíthatták. Németország pedig lélegzetvisszafojtva imádkozott…

Közben itthon, Tatabányán Pánovics Lajos elkezdett németül tanulni, hogy az anyanyelvén, németül írhasson levelet a példaképének. Lajos később azt írta:

„NE HARAGUDJ, ÉN EZT NEM AKARTAM!”

(131 nap után) a német újságok vezető helyen, címlapokon számoltak be róla, hogy Joachim magához tért, hogy Joachim újra tud üli, hogy újratanul önállóan enni, hogy kimondta első szavait. Tatabányára pedig levelet hozott a postás. A levelet Ruth Deckarm, Joachim édesanyja írta, de ákombákom betűivel a sérült sportoló is aláírta. A levélben ez állt:

„LAJOS, NEM HARAGSZUNK, TE ERRŐL AZ EGÉSZRŐL NEM TEHETSZ!”

A baleset miatt németül megtanuló Pánovics Lajos meghívta példaképét magához, ide, Magyarországra. Elmentek a Komáromi Termálfürdőbe, ahová Lajos cigányzenekart rendelt. Aztán Budapestre utaztak, hogy közösen nézzék meg a Szent Koronát. Nem sokkal később Joachim viszonozta a vendéglátást, Ő a Kölni Csokoládégyárba hívta Lajost, aztán egy kézilabdameccsre mentek szurkolni. A mérkőzést a Joachim Deckarm Sportcsarnokban játszották! Később jöttek a közös nyaralások, a számos kirándulás, a szeretet és kölcsönös tisztelet felemelő pillanatai. Nem egyszerűen barátok, a LEGJOBB BARÁTOK lettek!

„Az én életem ma már teljesen Róla szól! Nincs Nála fontosabb számomra!”

– mesélte Pánovics Lajos miközben egy szép nyári estén, egy oroszlányi padon ülve beszélgettünk. „Nélküle nem menne! Segít mindenben, erőt ad a szeretete, a barátsága! A legjobb ember, akit megismertem” – mondta nekem Saarbrückenben, szépen, lassan, minden egyes szót külön hangsúlyozva Joachim Deckarm, miközben még egy könnycseppet is elmorzsolt a szemében ez az óriástermetű, pályán belül és kívül is hatalmas csatákat megélő BAJNOK! 

„Lajos a legjobb ember! Nincs rá jobb szó, a legjobb ember”

– mosolyogta el magát egy idős asszony, Ruth Deckarm, Joachim édesanyja, aki csak hálával és tisztelettel tud szólni fia barátjáról, Pánovics Lajosról. Minden ember más és más. Van, aki haragtartó, van aki sosem bocsájt meg.”

Vujity Tvrtko még mindehhez hozzáteszi többek között, hogy: 

„A Biblia azt mondja: »Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.«

Hiszem, hogy a Biblia ennek a két csodálatos példaképnek a történetével közénk költözött!

Joachim Deckarm, súlyos állapota ellenére minden egyes nap órákat harcol a saját egészségéért. Pánovics Lajos edző lett, kisgyerekeket oktat a kézilabdasport szépségeire!”

Miután Vujity Tvrtko április 2-án posztolta a képet a bejegyzéshez, Pánovics Lajos hozzáfűzött néhány gondolatot: 

„Köszönet a kedves szavakért.A helyzet nem egyszerű a tavalyi évfordulón azon a napon egy elvesztett-1/kupadöntő után infarktus De kiváló orvosok megmentettek.Köszönet nekik,tehát élek...”