Dzsudzsák: Sokan belém rúgtak, a választ mindenkinek megadtam

A magyar válogatott játékosa, Dzsudzsák Balázs a horvátok elleni Európa-bajnoki selejtezőn játszotta századik mérkőzését a nemzeti tizenegyeben. A Nyírlugosról induló és szinte az egész világot bejáró bal lábas labdarúgót először Várhidi Péter küldte pályára még 2007-ben Görögország ellen, azóta eltelt 12 év, s Horvátország ellen, egy csodálatos, 2-1-es győztes meccsen lett meg a századik. 

„Ott toporogtam az oldalvonal mellett, s amikor becserélt, szinte remegtek a lábaim. Sosem felejtem el azt a pillanatot”

– emlékezett vissza debütálására Dzsudzsák a Nemzeti Sportnak adott röpke interjújában.

Mint mondta, ennél tökéletesebben nem alakulhatott volna az este.

„A magyar szurkolók nem az aranylabdás Luka Modricra, vagy éppen Ivan Rakiticra voltak kíváncsiak, hanem a mi sikerünkre éheztek. A hangulat egyszerűen leírhatatlan volt”

– fogalmazott. Ugyanakkor jelezte, innentől kezdve minden meccs ajándék, s nem célja, hogy megdöntse Király Gábor válogatottbeli rekordját, amit a kapus 108 mérkőzéssel tart. 

„Nem azért szeretnék pályán lenni, hogy meglegyen az új rekord, és szánalomból legyek a gyepen. Akkor inkább egyetlen mérkőzésen sem lépek pályára”

– tette hozzá. Egyúttal őszintén vallott pályafutásáról.

„Sosem állítottam, hogy én vagyok a világ legjobb futballistája, sőt… Nyugodtan mondhatom, voltak nálam sokkal, de sokkal jobb magyar válogatott futballisták – ám ez a mérföldkő most valamiért mégis nekem jött össze. Mindent lehet mondani a pályafutásomra, de azt, hogy ne lenne sikeres, hogy ne tettem volna meg mindig mindent a válogatottért, a magyar címeres mezért, azt nem.”

Aztán szóba került, hogy Dzsudzsákot korábban kritizálták, hogy lassú és nincs már helye a válogatottban. „Érez bármi elégtételt” – hangzott a kérdés. A játékos erre a következőképp reagált:

„Túl vagyok már azon a korszakomon, hogy bárkinek is üzengessek. Sokan belém rúgtak, nem is kicsit, a választ vasárnap mindenkinek megadtam. Tizenkét éve vagyok a válogatott tagja, remélem, jó ideig még az is maradok.”