Amikor a játékos gólöröm közben hajtja végre a meccs legnagyobb sprintjét

Mintegy 950 sportolóval elrajtolt pénteken a KEK, vagyis a Kárpát-medencei Egyetemek Kupája, melyet tíz éve március első hétvégéjén tartanak a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club sportpályáin. Ez az egyetlen olyan egyetemi sportrendezvény Magyarországon, ahová minden, nagyobb magyar ajkú népességgel bíró határon túli területről (Délvidék, Erdély, Kárpátalja, Felvidék) érkeznek egyetemi hallgatók. 2010-ben a futsal volt az egyetlen sportág, ma ott van a palettán a kosárlabda, a röplabda, az asztalitenisz és az e-sport is.

Csütörtökön a jubileum alkalmából az ELTE Lágymányosi kampuszának Gömbaulájában sporttudományi konferenciát rendeztek a KEK szervezői. Az előadások ideje alatt élőben lehetett kipróbálni a Gömbaula melletti teremben a 21. század egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sportjait, a tacx-et, a floor curlinget, az e-sportot, emellett dartsozni és teqballozni is lehetett.

A floor curling, vagyis a jégen játszott curling szárazföldi verziója (Fotó: BEAC/Simó Szabolcs)

Utóbbi magyar találmány, a volt Újpest-játékos Borsányi Gábor, és a mérnök Huszár Viktor fejlesztette ki, lényege, hogy egy asztalitenisz pályán kell lábteniszezni, melynek két vége le van kerekítve.

(Fotó: BEAC/Simó Szabolcs)

A Budapest Sportfőváros 2019 projekt szellemében érdekes, egyben elkeserítő adatokkal bombázta a hallgatóságot Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes. Az Eurobarométer 2017-es adataiból kiderül,

a magyar lakosság 53 százaléka soha semmilyen testmozgást nem végez – ha mégis, azt is otthon teszi -, a népesség tíz százaléka nyolc és fél óránál többet ül egy nap, s mindössze 11 százaléka mozog a sportélmény miatt.

Ha ezt nézzük, egyáltalán nem baj, hogy az állam idén a sportfőváros projekt révén elárasztja Budapestet ingyenes tömegsport eseményekkel. Volt már több ezres korcsolyafeszt a Városligeti Műjégpályán, s lesz többek között éjszakai jógázás a Citadellán. Részletek itt.

Kőrösparti Gábor, a StrongAA menedzseriroda ügyvezetője szuggesztív előadást tartott. Őszintén fejtegette a létező problémát, miszerint a különböző sportklubok, sportvezetők számára nem feltétlenül a sportoló érdekei a legfontosabbak, miközben a teljes sportszakma belőlük él. Érzékletes példákkal szemléltette promóter, transzfer, ügynök, és manager posztok közti különbséget. Nagy László világklasszis kézilabdázó például egy konferencián mesélte neki, milyen kiábrándító volt a „menedzsere” viselkedése, aki, miután segített neki a barcelonai kézicsapathoz szerződnie, magára hagyta. Nagy nem volt tehát tisztában vele, hogy a promóternek nem feltétlenül terjed tovább a hatásköre az átigazolási ügyek intézésénél.

Kőrösparti Gábor (Fotó: BEAC/Simó Szabolcs)

Elárulta, Magyarországon az élsportolók közül Szilágyi Áronnak volt először profi sportmenedzsment csapata. Ennek tagjai az erőnléti edző, a vezetőedző, a sport dietetikus, a sporttáplálék-kiegészítő specialista, a gyógymasszőr terapeuta, az ostaopata, a menedzser, a közösségi média koordinátor, a jogász, a pénzügyes szakember, és a kreatív szakemberek.

„A magyarországi profi sportolók nyolcvan százaléka hozzáállásából fakadóan nem alkalmas arra, hogy a Szilágyihoz hasonló csapat menedzselje”

– rögzítette Kőrösparti. Felhívta a figyelmet, ha egy sportoló jó eredményeket hoz, de a civil életében nincs olyan részlet, amivel sikerül „megfognia” a rajongókat, nem lehet felfuttatni. Jó példaként hozta a családcentrikus tornászt, Berki Krisztiánt, vagy az angyalarcú hosszútávúszót, Rasovszky Kristófot.

A menedzseri munka árnyékos oldalát érintette, amikor arról mesélt, hogy egy klubnál vezetőként volt olimpiai bajnokok ültek vele szemben, s amikor az általa képviselt sportolónak sportpszichológust szeretett volna kérni tőlük, kinevették, mondván, nekik sem volt szükség ilyesmire a kiemelkedő eredményekhez.

Nincs meccsnézés mobil nélkül

Varga Tamás mondandója is felettébb izgalmas volt: ő a Statzup sportstatisztikai cég ügyvezető-elnöke, s korábban részt vett az MLSZ Fantasy, a The Fantasy Football, a BNN Fantasy Kína és az Edzők Ligája online játékok kifejlesztésében. Kollégáival annak idején megpróbálták bevezetni a statisztika alapú futball közvetítéseket, de ennek edzői oldalról nagyon negatív visszhangja volt. Hogy miért, azt nem mondta el, tippelni ér.

Elmondta, hogy a futball nehezebben értékesíthető, mint például a filmek, mivel egy mérkőzés kizárólag élőben jelent értéket a közvetítőnek, hirdetőnek, az ismétlés már nem. Kiemelte: figyelembe kell venni a fogyasztói szokások változását is, a 24 év alattiak kevésbé tudnak már végignézni egy mérkőzést, több interakciót igényelnek.

Öt éve 51 százalékuk nézte a mobilját meccsnézés közben, ma ez 88 százalék. 

A közösségi oldalakon aktívak ilyenkor, és a statisztikákat böngészik, illetve online játszanak a meccshez kapcsolódóan. A pár másodperces akciókra lebontható sportágak a 21. században ezért előnyt élveznek, mert a fiatal sportfogyasztók a gyors, pörgős életvitelhez szoktak hozzá, s a sportkövetést is úgy akarják megélni, ahogy az életük változásait.

A konferenciát Szekeres Adrián, az MLSZ videóelemzőjének eláadása zárta. A volt U-20-as vb-bronzérmes futballista elárulta, Magyarországon jelenleg nincs videóelemző képzés még, de fél éven belül el fog indulni. A videóelemző munkájának felértékelődését jelzi, hogy ma már egy vezetőedző a pályaedzője helyett sokkal inkább a videóelemzőjét viszi el egy olyan csapat meccsére, melyet fel kell térképezni. Az alapos adatfeldolgozáshoz humoros példát hozott: előfordult, hogy a csapat egyik játékosa szokatlanul hosszú, 136 méteres sprintet futott, amin a stáb utólag, az elemzés során felkapta a fejét. Végül hosszas videózás után kiderült, hogy a féktelen sprintet gólöröm közben produkálta a játékos.