A Chelsea kezelés nélkül varrta össze a gennyes sebet

A Chelsea hétfő késő este újabb közleményt adott ki a vasárnap történtekről. A klub egyheti fizetésmegvonással kívánja lezárni a zűrös sztorit, melynek két főszereplője Maurizio Sarri és Kepa Arrizabalaga. A baszk kapust 71 millió fontért igazolta az Athletic Bilbaotól a londoni csapat – ő a világ legdrágább kapusa –, heti fizetése a Daily Mirror szerint 195 ezer font.

A Manchester City ellen tizenegyesekkel elveszített Ligakupa-döntőben, a hosszabbításban Maurizio Sarri, a Kékek menedzsere cserélni szeretett volna a hosszabbítás utolsó pillanataiban, ugyanis kapusát, Kepa Arrizabalagát másodszor is ápolni kellett. A játékos azonban rendbe jött, s feldúltan mutogatva jelezte, hogy nincs szükség cserére. Sarri ekkorra már döntött, s előbb elhülve, majd őrjöngve vette tudomásul, hogy a kapus nem engedelmeskedik, miközben cseréje, Willy Caballero már ott toporgott az oldalvonal mellett.

Arrizabalaga végül maradt, ahogy a kérdések sora is: hogy engedhet meg magának ilyet egy ekkora klubnál egy játékos? Miért nem érzi Sarri, milyen mértékben rombolja le a hitelességét a külvilág szemében a vasárnapi akció? Miért gondolja a Chelsea, hogy ha levon egy ekkor összeget a kapus számlájáról, túlléphet a problémahalmon, melyet felszínre hozott a közjáték?

Kepa és Sarri rögtön a meccs után közölte, hogy félreértés történt: Sarri nem tudta, hogy a baszk kapus egészséges, s ezért akar mindenáron a pályán maradni. Ha valóban ez a helyzet, akkor viszont hogyan magyarázzák, hogy az ez alapján ártatlannak tartott kapus mégis kap egy heti fizetésmegvonást?

Habár félreértés történt, nagy hibát követtem el, amiért így kezeltem a helyzetet. Emiatt személyesen is elnézést kértem Sarritól, Willytől, a csapattársaimtól. Most a szurkolóktól is szeretnék bocsánatot kérni. Tanulok az esetből és bármilyen büntetést elfogadok, amit a klub megfelelőnek érez

- kanosszázott a baszk kapus a hétfői közleményben. Természetesen Sarrinak is meg kellett szólalnia.

Kepával megbeszéltük a történteket, ez egy jó beszélgetés volt. Félreértés volt a csere kapcsán, de elismerte, hogy nagy hibát követett el azzal, ahogy reagált a pályán a dologra. Elnézést kért tőlem, a csapattársaitól és a klubtól. A klub döntése, hogy ezen felül a belső szabályzat alapján kiszab-e még büntetést, részemről a dolgot lezártam. Mostantól mindenki a következő mérkőzésre összpontosít, magunk mögött hagytuk ezt az ügyet

- reagált az olasz edző.

Bár a Chelsea Arrizabalagával és Sarrival valóban szeretne túllépni a kínos ügyön, ez mégsem lesz annyira egyszerű. A dolog ugyanis úgy áll, hogy ha egy csapatsportban egy edző le akarja cserélni egy játékosát, annak kutya kötelessége leballagni a pályáról. Akkor is, ha félreértés történt, legfeljebb utólag lehet egy sort háborogni, miért volt szükséges lecserélni egy egészséges játékost. Sőt, az is üdvözítő megoldás lehetett volna, ha a baszk kivág egy sprintet, s az oldalvonal mellett közli edzőjével, hogy nem sérült, tudja folytatni, s ha emiatt akarna cserélni a tréner, nem kell megtennie.

A két fél ordibálása, teátrális gesztusai tökéletesen jelezték, hogy itt nem arról van szó, hogy a kapus a csapatérdeket helyezi előtérbe, hanem önző módon, a "főnökét" felülbírálva, ezzel megalázva egymaga dönt stratégiai kérdésben, és Sarrit ez dühítette fel.

Sarri az utolsó pillanatig kivárt egy esetleges utolsó cserével. A 120. percben már nem volt rizikós kapust váltani, hisz ha véletlenül megsérült volna valaki, 2-3 perc lett volna hátra a lefújásig. Sarri pontosan tudta, hogy Caballeronak 39 százalékos a tizenegyesvédési hatékonysága, ami kifejezetten magas, míg Arrizabalaga mindössze négy kísérletet hárított eddigi karrierje során 17 büntetőből, ami 23 százalék. A számok embereként ismert, közgazdászként bankban is dolgozott olasznak talán nem esett nehezére kiszámolni a valószínűségét, hogy az argentín nagyobb eséllyel fog majd lövést a tizenegyespárbaj során, mint baszk kollégája. Arrizabalaga végül Leroy Sané kísérletét fogta meg, s ez kevés lett, mert csapattársai kétszer is hibáztak.

Minden másképp alakul, ha Sarri és Arrizabalaga nem jelzi ország-világ szeme láttára a Ligakupa-fináléban, hogy elégedetlen a másik döntésével. Ha a baszk nem legyint rá edzőjére látványosan, Sarri nem tépi szét a melegítőjét üvöltve, s vonul az öltöző felé dúvadként. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a játékos nem tiszteli edzője döntését, a tréner számára pedig kiderült, hogy van egy játékosa, aki téthelyzetben nem engedelmeskedik felettesének, ami hosszú távon súlyos következményekkel járhat a pályán, s Sarri megbecsültségére nézve is.

Ezt a felettébb zűrös helyzetet próbálja most feloldani egy szerény pénzbüntetéssel a Chelsea. Vagyis összevarrják a gennyes sebet, ami később még nagyobb kárt okozva fakadhat fel.