Hetven éves Niki Lauda: a tűzhalál után a tüdőátültetésből is visszatérne

Bár minden idők egyik legnagyobb Forma-1-es pilótája Niki Lauda, elsőként mindenkinek az 1976-os, szörnyű balesete jut eszébe róla. Essünk is túl rajta mindjárt az elején:

A képsorokat látva az is érthetetlen, hogyan élhette ezt túl az osztrák géniusz. De nemhogy túlélte, másfél hónap múlva már ismét a pályán volt, hogy megvédje világbajnoki címét a Ferrarival. Lauda pályafutását drasztikusan nem változtatta meg a tragikusnak látszó baleset, csak az arcát, drámaian.

„A nürburgringi bukás során borzalmasan megégett, és a kórházba kirendelt pap már az utolsó kenetet is feladta neki, ő azonban ugyanolyan nyers stílusban hajtotta el a kaszást, ahogy az újságírókat szokta…”

– írta róla az F1-ben számos interjút készítő Zsoldos Barna.

Niki Laudának saját elmondása szerint 2013-ig fogalma sem volt róla, hogy mi hogyan zajlott le. Akkor azonban megnézte Londonban Ron Howard Rush – Hajsza a győzelemért című filmjének premierjét, amely James Hunttal való párbaját eleveníti fel 1976-ból. Laudát sokkolta a nürburgringi jelenet látványa.

Ron Howard már az Apollo 13 történetét is egész valósághűen dolgozta fel,

és a Hajsza a győzelemért is igyekszik követni a történteket, maga Lauda 80 százalékban hitelesnek nevezte a filmet. A maradék 20 százalékhoz tartozik, hogy Hunttal valójában kimondottan jó kapcsolatot ápolt régóta. Az előzetesből is látszik viszont, hogy a hiteles 80 százalékba tartozik az autó lángba borulásának feldolgozása:

Lauda egy percen át égett nyolcszáz fokban a pilótaülésben, amelyet régebbi kifejezéssel (a környezetével együtt) koporsónak neveztek, bár éppen az a feladata, hogy a bajban megmentse a versenyző életét.

„Benne voltam, úgyhogy azzal voltam elfoglalva, hogy túléljem” – idézte fel Lauda annak idején a távirati iroda tolmácsolásában. Szerinte Howard filmje

annyira valósághű lett, hogy megrázták a kórházban játszódó jelenetek is.

„Tehát a film is egyfajta sokk volt számomra. (...) – mondta Lauda. Ron Howard a Hunttal való rivalizálásról így beszélt: „Érzelmi és fizikai párbaj volt, amelyben megpróbáltak felülkerekedni, beteljesíteni győzelem utáni sóvárgásukat. Mindezt még intenzívebbé tette, hogy a Forma-1-ben zajlott, egy olyan világban, amely veszélyes, látványos, filmszerű. Tehát annyira zsigeri, hogy arra gondoltam, ez fantasztikus kombináció.”

A szinte csak kanyarokból álló nürburgringi pályát később ki is vették a száguldó cirkusz műsorából, az 1976-os szezon viszont folytatódott.

Hat héttel a baleset után Lauda már újra harcolt a címvédésért.

Még negyven évvel később, 2016-ban is lehetett újat mondani a ’76-os szezonról. Mint három éve a GPHírek írta:  

Az egyik legismertebb F1-es újságíró, Maurice Hamilton új könyvet írt a már nem élő Huntról, korábban nem publikált interjúrészletekhez is hozzájutott, és Niki Lauda is megszólalt a kiadvány lapjain. A háromszoros világbajnok visszaemlékezett arra, hogy a világbajnoki címről döntő utolsó futam, a Japán Nagydíj előtt olyan rossz volt az időjárás, hogy a viharos eső miatt semmit sem lehetett látni Fudzsiban. A versenyzők szóvivőjeként a futam elhalasztását követelte.

„Felálltam, és azt kérdeztem, teljesen megőrültetek? Az eső nem áll el, csak egyre rosszabb lesz. Ezt nem tehetitek meg! A versenyigazgató mégis erőltette a dolgot. Ezt röhejesnek tartottam.

Egy hülye tévés szerződés miatt kockára kellett tennünk az életünket.

Semmit sem lehetett látni, katasztrófa volt. Úgy döntöttem, hogy a tévé nekem nem elég indok a versenyzéshez. Előre megmondtam a Ferrarinak, hogy megyek egy kört, aztán kiállok. Most sem bánom, ugyanezt tenném. A balesetem nélkül talán lett volna elég tartalékom, hogy versenyezzek.”

Lauda viselkedése Dávid Sándor a Forma 1 világbajnokság története című (minden futamot röviden és olvasmányosan feldolgozó) könyve szerint megdöbbentette a világot.

Addig azt hitték, ő egy számítógép, és kiderült, hogy ember, hiszen félt.

A világbajnokságot így egy ponttal Hunt nyerte meg, Lauda egyelőre nem lett kétszeres vb-győztes. De csak egy évet kellett várnia rá, 1977-ben újra győzött a Ferrarival. 1984-ben a McLarennel lett háromszoros világbajnok.

Visszavonulása után a Ferrari tanácsadójaként és a Jaguar csapatfőnökeként kevesebb sikerrel dolgozott, jelenleg a Mercedes vezetőségének tagja. Alapított három légitársaságot, tavaly tüdőátültetésen esett át, az F1 világa most, hetvenedik születésnapján is újabb visszatérésére vár. Hogy regényes élete tartalmasan folytatódhasson, ahogy hozzá illik.