Az 1966-os, számára hazai rendezésű, győztes vb-n az összes meccsen védett, a leghíresebb jelenetét viszont négy évvel később, az 1970-es mexikói vb-n mutatta be, Pelé felhőfejesénél. Fizikailag már-már érthetetlen mozdulattal.
Anglia és az angol futball sokmindenről híres, de a kapusai nem tartoznak ezek közé. Inkább nagy potyákra emlékszünk, mint nagy védésekre tőlük (Seaman kontra Ronaldinho a 2002-es vb negyeddöntőjében), ezért ha egyetlen nagy kapus eszébe jut az emberiségnek az angol labdarúgásból, az Gordon Banks, aki életének 82-ik évében, éjszaka, álmában elhunyt.
A Grosics Gyulával való párhuzam nyilván sok helyen sántíthat, de az biztos, legalább annyira kapuslegendája ő Angliának, mint nekünk Grosics.
És éppúgy az aranykorhoz kötődik számukra, hiszen míg Grosics Gyula, becenevén a Fekete Párduc az Aranycsapat hálóőre volt, addig Gordon Banks az angolok egyetlen világbajnoki címében vállalt oroszlánrészt.
Az 1966-os, számára hazai rendezésű, győztes vb-n az összes meccsen védett, a leghíresebb jelenetét viszont négy évvel később, az 1970-es mexikói vb-n mutatta be, Pelé felhőfejesénél. A felvételen jól látszik (0.50-nél kezdődik a jelenet), hogy Pelé lefejeli a labdát a földre, ami így megpattan a gólvonal és a vetődő Banks előtt, onnan pedig viszonylag magasra pattan a gólvonalnál.
Ilyen esetben már az is bravúr, ha a kapus valahogy még bele tud piszkálni a labdába,
Banksnek azonban sikerült a gólvonalról fölé ütnie, fizikaliag már-már érthetetlen mozdulattal.
A 1937. december 30-ai születésű Gordon Banks a Chesterfield, a Leicester City, a Stoke City és a Fort Lauderdale Strikers futballistája volt, a válogatottban 1963 és 1972 között 73 mérkőzésen szerepelt. Két évvel az 1966-os vb-aranyérem után bronzérmes lett Angliával az Európa-bajnokságon. A FIFA hatszor választotta meg az év legjobb kapusának.
És úgy búcsúzott tőle, mint minden idők egyik legnagyobb kapusától, aki egy úriember volt.