„A Chelsea ellen könnyebb volt játszanunk, mint a Budafok ellen”

Miért nem ismeri fel az NB I-es tulajdonosok döntő többsége, hogy szükséges sportigazgatót alkalmazni? Hányszor, és miért tette be a lábát Garancsi István a Vidi öltözőjébe az elmúlt három és fél évben? Lehet-e a közeljövőben magyar edzője a csapatnak, s miért nem hívták végül Georges Leekenst? Hogyan távozott Danko Lazovics, és vannak-e klikkek a Vidi öltözőjében? Miért nincsenek egyelőre saját nevelésű fiatal labdarúgók a kezdőben, és mi a helyzet a stadionból kivonult ultrákkal? Hová tűnt a szupertehetségnek tartott Géresi Krisztián? Zavaróak-e a nézőtérről érkező politikai üzenetek? Hogyan épül fel a scout-rendszer a Vidinél, és mely kontinseken figyelik a játékosokat? Válaszol Kovács Zoltán, a klub sportigazgatója.

– Hány órát szokott dolgozni egy nap?
– Teljesen hektikus, egy sportigazgatónak igazából nincs munkaideje, folyamatosan dolgozik. Három gyermekem van, reggel fél hét körül már fent vagyunk, és előfordul, hogy hétkor már rátelefonálok valakire munkaügyben. A telefont mindig fel kell vennem, ha késő este csörög, akkor is. Vannak kiemelten sűrű szakaszok, ilyen az átigazolási időszak. A Vidinél ügyelünk rá, hogy előre tudjunk dolgozni, tehát amikor véget ér például egy átigazolási időszak, mi már elkezdünk felkészülni a következőre. Magasra tettük a lécet, hogy inkább verjük le olykor, mintsem alatta közlekedjünk. Egy szó mint száz, ez egy aktív embert igénylő munkakör.

– Hogyan viseli ezt a pörgést a családja?
– Leginkább a 11 éves kislányom szenved tőle, ő az egyetlen ember a családban, aki gyűlöli a focit. Jó, ez így talán nem igaz, de ő annyit lát a futballból, hogy az apukája sokat van távol miatta. Ha a két fiamat meg tudom olykor nézni, akkor megint csak a foci miatt nem lát, ők is játszanak. A feleségem immár 21 éve szokja a focista, majd sportvezetői életmódot, ő már együtt tud ezzel élni. Bár azért, miután abbahagytam a profi futballt, azt mondta, reméli, hogy sokkal jobban rá fogok majd érni. Hát, nem így lett.

– Az edzőkről, játékosokról nagyjából tudni, hogyan képzik magukat, hogy megy ez egy sportigazgató esetében?
– Elvégeztem a Testnevelési Egyetemen az ehhez szükséges képzést, de az egyáltalán nem készít fel a sportigazgatói teendőkre, arra csak a hazai és külföldi futballista karrier, és a sportvezetői élettapasztalat tud felkészíteni. Napi szintű fejlesztésre, angol nyelvű szakanyagok olvasásásra nincs időm. Időnként elmegyek konferenciákra, most például felvettek a Double Pass futballelemző cég Msc-képzésére, aminek rendkívül örülök. Soha nem akartam egyébként ügyvezető vagy edző lenni valahol, a focikarrier után a sportigazgatói poszt vonzott. Többek között azért is, mert a magyar futball ezen a téren igencsak elmaradott volt, s még most is az. Egyre több klubnál dolgozik sportigazgató, de sok tulajdonos nem látja még most sem, hogy ez a poszt mennyire fontos.

– Az MTK-nál, Felcsúton, Diósgyőrben, Kisvárdán és Szombathelyen van még sportigazgatói pozíció. Mi az oka, hogy a többi csapatnál nem tartották fontosnak, hogy a sportszakmai feladatokra létrehozzák ezt a posztot?
– Egyszerű a válasz: sok helyen azt gondolják, hogy a focihoz mindenki, bárki ért. Miközben a jelentős bajnokságokban már évtizedek óta teret nyert ez a pozíció.

– Itt most egyértelműen tulajdonosi hibáról beszélünk?
– Igen, vezetői hibáról. Remélem, hogy lassacskán minden csapatnál rájönnek majd, mennyire fontos ez a munkakör, de ehhez előbb azt kellene megtapasztalni, hogy mit csinál egy sportigazgató. Ez viszont már nem az én dolgom, hanem azoké a tulajdonosoké, akik pénzt áldoznak a klubokra. Ezek az emberek adott esetben cégeket vezetnek, tudják, milyen az ideális vállalati felépítés. Persze a foci picit más, épp ettől válik még fontosabbá az edzőkkel, a játékosokkal, tulajdonossal, scoutokkal, a teljes stábbal vagy akár a médiával kommunikáló sportigazgató, aki háttérember, de a legfontosabb háttérember. Ez természetesen nem csak irodai munka. A Roma sportigazgatója mondta nemrég egy interjúban: az a sportigazgató, aki nem jár be az öltözőbe, nincs ott a pályán, az halott.

– Amikor 2015 őszén megérkezett a Videotonhoz, voltak kitűzött céljai, melyeket beillesztett a klub által teremtett lehetőségek közé, vagy olyan lehetőségekkel találkozott, melyekhez újabb, még magasabb célokat lehetett igazítani?
– Célok kitűzése nélkül nem lehet elkezdeni a munkát, s mivel az Újpestnél, a Diósgyőrnél már dolgoztam sportigazgatóként, tudtam, mit és hogyan szeretnék elérni. Fontos, hogy mindvégig bíztam abban a tudásban, amit korábban megszereztem, amik segítségével el tudom érni a céljaimat.

– Volt olyan elképzelése, amit még nem sikerült véghezvinni a Vidinél?
– Most, hogy az Európa liga-csoportkör megvan, mondanám, hogy nincs, de mindig van újabb. Például nem tudtunk még kupát nyerni, amióta itt vagyok, így a duplázás itthon még nem jött össze. Mindig akad tehát új motiváció, s próbálom a stábban is olyan emberekkel körülvenni magam, akik hozzám hasonló inspirációval rendelkeznek. A vezetőedző abszolút ilyen, és játékosokból is olyanokat igazoltunk, akik hasonlóképp gondolkoznak. És természetesen a tulajdonos is, aki pénzt áldoz a klubra, s a tradíció mentén valóságos célokat tűz ki.

Dolgoztam olyan magyar klubnál, ahol a hagyományon és a szurkolótáboron kívül aktuálisan semmi sem állt rendelkezésre ahhoz, hogy bajnokok legyünk, mégis ez volt a cél. Így nem lehet csinálni, ez csak álmodozás, melynek az a vége, hogy fájdalmat okozunk magunknak és a szurkolóknak.

Én meg nem marketing szakember vagyok, reális célok mentén kívánok dolgozni, és előrehaladni. A Vidinél magasak az elvárások, de ezek teljesítéséhez mindent biztosít a tulajdonos és megadnak a szponzorok.

– A MOL Vidi tulajdonosa Garancsi István, akiről az hírlik, hogy nem szól bele a szakmai ügyekbe.
– Ez pontosan így van.

– Az ön három és fél éves ittléte alatt egy kezén meg tudja számolni, hányszor tette be a lábát az öltözőbe?
– Meg, háromszor vagy négyszer. Egy kivételtől eltekintve csupán azért jött be, hogy gratuláljon a csapatnak. Ebből a szempontból a Vidi a legeurópaibb módon működő csapat az országban. Egy klubnak nem szabad úgy működnie, hogy a tulaj állandóan bejárkál az öltözőbe, ő egyszerűen nem oda való. 

– Mi volt az az egy kivétel?
– Belső ügy, nem szeretnék róla beszélni.

– Danko Lazovic három nappal a balhés Puskás–Vidi meccs után jelentette be, hogy visszavonul, úgy, hogy még élt a szerződése. Róla úgy hírlett, hogy volt afférja más csapattárssal az öltözőben. Önt teljesen váratlanul érte a döntés, vagy azért az incidens miatt lehetett erre számítani?
– Teljesen váratlanul ért.

– Miért döntött így?
– Tőle kellene megkérdezni. Felhívott, s azt mondta: „abbahagyom a futballt”. Másnap találkoztunk, leültünk, ő pedig azt mondta, elfáradt, nem akarja folytatni.

– Erre ön?
– Most egy ilyen döntésre mit lehet mondani? Nem sokkal azután, hogy bajnokok lettünk, bejutottunk a csoportkörbe az Európa-ligában, s lezárult az átigazolási időszak. Nem lehet felkészülni rá, hogy egy ilyen karrierrel bíró felnőtt játékos hirtelen így határoz. Megbeszéltük, elfogadtam. Mi értelme ott tartani valakit, aki nem akar játszani?

– Tíz légiós játszik jelenleg a Vidiben a magyarok mellett, voltak, vannak klikkek?
– Ha az klikkesedésnek számít, hogy az azonos anyanyelvű játékosok valamivel többet beszélgetnek egymással, mint másokkal, akkor vannak. Viszont ha valaki valaha betette a lábát egy labdarúgó öltözőbe, tudja, hogy ez mindenhol így megy.

– Akkor ebből fakadó káros folyamatot nem fedezett fel.
– Nem megszokott klikkek szerint vonulnak, ülnek az asztalnál. Nincs ebből probléma.

– Ön vagy Marko Nikolic támaszt-e Jürgen Klopphoz hasonló elvárást a játékosok felé, vagyis, ha valaki nem törekszik arra, hogy a szükséges szinten elsajátítsa az angolt, mehet Isten hírével?
– Nálunk az öltözőben és annak környékén angolul megy a kommunikáció, és mindenki beszél legalább olyan szinten, hogy megértse a legszükségesebb dolgokat. Ez a magyarokra is igaz.

Az már a magyar rendszer hibája, hogy a játékosok nincsenek rákényszerítve a magyar nyelv bizonyos fokú elsajátítsára. Lehet, hogy ezen kellene nekünk is változtatni. Az viszont megint érdekes kérdés, hogy valaki itt játszik három-négy éve és egy szót sem tud magyarul.

Alig egy éve játszottam Franciaországban, amikor az idősebbik fiam született, és a szülőszobában a feleségemnek mindent fordítottam franciáról, amit az orvos mondott. A feleségem is igyekezett a tanulással. Szóval így is lehetne.

– Beszéljünk a a klubnál működő scout-rendszerről, mely egyelőre remekül bizonyít. Milyen szempontrendszer alapján vesznek fel játékosmegfigyelőt?
– Fontos, hogy nagyon megbízható legyen az illető, mert külföldi és hazai példából is tudom, hogy sok külső támadás érheti. Megpróbálhatják elcsábítani, ezért megbízható, lojális ember kell. Neki ugyanis mindig a klub érdekeit kell néznie, s nem a játékost eladó egyesület vagy a futballista ügynökének érdekeit. Precíznek, pontosnak kell lennie, bírnia kell a sok utazást.

– Az igaz, hogy az ön érkezésekor a nulláról kellett felépíteni egy scout-adatbázist?
– Igaz.

– Hány játékosmegfigyelője van most a csapatnak?
– Tíz körül járunk. Vannak bedolgozó, adatfeldolgozó és utazó scoutjaink. A rendszert tovább kell bővíteni, fejleszteni, mert van értelme így dolgozni.

– Minden játékost megnéznek élőben legalább egyszer?
– Ez a törekvésünk, az adatbázis bővítésével egyre gördülékenyebb a munka. De a mostani keretben is van olyan, labdarúgó, akit nem látott élőben egy scout sem, mégis a csapat erőssége lett.

– Egy Manchester United vagy Real Madrid szintű csapat több kontinensen hadosztálynyi scouttal dolgozik. Egy magyar élklub meddig tud elmenni ezen a vonalon?
– Számunkra a könnyen megközelíthető piacok a környező országok, Afrika és Dél-Amerika. Nekünk itt kell erősíteni a jelenlétünket, de emellett a saját utánpótlás scout-rendszerünket is.

– Jó, hogy említi a fiatalokat, a Vidi-utánpótlást. Miközben az U19-es csapat vezeti a saját bajnokságát, az U16, U15 másodikként fordul télen, tehát vannak ügyes gyerekeik, a fiatalok közül Tóth Bence és Mocsi Attila még epizódista szerepet sem tud betölteni. Ráadásul egyikük sem saját nevelésű játékos.
– A világ legjobb csapatainál is ritkaság, hogy saját nevelésű fiatalok rendszeresen kezdők tudnak lenni. Nem ez a világtrend. Nálunk komoly célok vannak, ehhez a magyar futball, benne a saját utánpótlásunk egyelőre nem ontja a klasszis tehetségeket. Ha lenne 5-6 saját nevelésű játékos a kezdőben, nem lennénk csoportkörösök. Viszont Székesfehérvár nagy város sok fiatallal, nem fordulhat elő, hogy az utánpótlás rendszerünk nincs megfelelően kiépítve. Pozitív példa az MTK és a Honvéd. Az a cél, hogy 3-4 éven belül legyen több olyan saját nevelésű fiatal játékunk, aki stabil kezdő tud lenni a felnőtteknél.

– Géresi Krisztián majdnem az lett, csak súlyos problémák adódtak a hátával, egy éve sérült. Sérve van?
– Nincs sérve, akkor műteni kellett volna. Sok specialistánál járt, a mi orvosaink is rengeteget foglalkoztak vele. Január elején elkezdi az edzéseket, pár hétre rá már okosabbak leszünk.

– 2011 óta egyetlen évet leszámítva csak külföldiek ültek a Vidi kispadján, s ön a közelmúltban megerősítette, hogy továbbra is ezt az utat járják. Nem fér bele a klub elképzelésébe egy magyar tréner?

– Én nagyon örülnék, ha beleférne. Van is olyan, aki szerintem beleférne, de az külföldön dolgozik. Látok azért olyat, aki a közeljövőben alkalmas lehet a vezetőedzői feladatra, persze a kiválasztás nem csak az én döntésem.

Én nyitott vagyok, de az elmúlt három és fél év, s kiemelten az idei azt bizonyította, hogy az a helyes út, amit most járunk. Bár azért még mindig olvasok olyan publicisztikákat, melyek szerint Marko Nikolic semmi újat nem hozott a Vidinél, az élet azonban nem ezt bizonyítja.



– Igaz, hogy Marko Nikolic előtt a későbbi magyar szövetségi kapitány Georges Leekens neve is felmerült lehetséges vezetőedzőként?
– Nem. Annyi igaz, hogy ajánlották többször is.

– Leellenőrizték, s úgy döntöttek, nem rá van szükségük?
– Beszéltünk olyanokkal, akik ismerik a munkásságát, összegyűjtöttünk minden lehetséges infót róla, és végül úgy döntöttünk, nem ő lenne a megfelelő edző a Vidinél.

– Nagyjából mekkora a Vidi költségvetése most?
– Humorosan mondhatnám erre azt, hogy arra elég a költségvetésünk, hogy bejussunk a csoportkörbe. A klubok beszámolói nyilvánosak, a 2017-es költségvetésről is jelentek meg különböző írásokgazdasági és egyéb oldalakon. Azt egyébként már nem viccből, hanem komolyabban mondom, hogy nem kell újabb hat évet várnunk, hogy a csoportkörös szereplésünk megismélődjön. 

– Marko Nikolic a Chelsea elleni hazai 2-2 után azt mondta, a következő öt évben reálisan háromszor is elérheti a csoportkört a Vidi.
– Anélkül, hogy ebben a kérdésben kiskaput hagynék magunknak, azt biztosra mondom, hogy nem hat év múlva leszünk újra csoportkörösek. Reálisnak tűnik, ami Marko mond. Főleg úgy, hogy idén még a BL-csoportkör is közel volt. A megszerzett tapasztalat, az UEFA-pontok sokat jelentenek, ahogy az anyagi nyereség is. Tudjuk, hogy miben kell előrelépnünk, s ez alatt nem pusztán a játékospolitikát értem, hanem az infrastruktúrát is.

– Mire gondol pontosan?
– Egy olyan profi edzőközpontra, ami az első és második csapatot olyan minőséggel tudja kiszolgálni, mellyel a külföldi útjaink során több helyen is találkoztam. Ma már egy játékos egy ilyen komplexumban tölti a napja jó részét, ebben tehát előre kell lépni. Azok a futballisták, akiket mi keresünk, már ilyen profi körülmények közül jönnek, nekünk is szükségünk van erre, ha meg akarjuk szerezni, tartani őket. A stábunk kész van, a jó játékosaink is megvannak, már csak ebben kellene fejlődnünk.

– Most adták át az új stadiont, lát rá esélyt, hogy újabb nagyberuházásba kezdjen a klub a közeljövőben?
– A MOL Aréna Sóstó általunk használt részeit Székesfehérvár önkormányzatától béreljük. De, hogy a kérdésre is válaszoljak: nagyon reménykedem benne, hogy nyitott kapukat döngetek ebben az ügyben. Persze az is fontos, hogy más magyar klubok is ugyanígy tudjanak fejleszteni, és erősödjenek a bajnokságban, s jussanak messzire a nemzetközi kupákban. Ha egyedül a Vidi van, az úgy nehéz, azzal a magyar foci egésze nem nyer.

– Tud mondani öt olyan létfontosságú elemet, ami ahhoz kell, hogy egy magyar klub öt éven belül az Európa-liga csoportkörébe kerüljön?
– Tőkeerős tulajdonos, magas szintű infrastruktúra, profi szakmai munka, erős szurkolótábor, és egy sportigazgató. A játékoskeretet csak azért nem említem külön, mert ez az öt elem teremti meg a hátterét egy erős első csapatnak.

– A felsorolásából a Vidinél jelenleg csak a szurkolók hiányoznak. A névváltoztatás miatt a tábor, az ultrák nem járnak be a meccsekre. Felvette velük a kapcsolatot, esetleg ők önnel?
– Beszélgettünk, tiszteletben tartom a döntésüket, de ebben a kérdésben nem én vagyok a legfontosabb szereplő, hanem ők és a játékosok. Ebben az ügyben a drukkereknek maguk között kell dűlőre jutniuk, hiszem, hogy nekik is hiányzik a csapat, a stadion, a meccs hangulata. Biztos vagyok benne, hogy amikor látták a telt házas Groupama Arénát a Chelsea ellen, vagy a közel telt házat Sóstón a stadionavatón, akkor nekik is megfordult a fejükben, hogy a hiányuk senkinek sem jó. Ahhoz viszont, hogy a magunk elé kitűzött célokat elérjük, bizonyos változások elkerülhetelenek voltak a klubnál, ezt is el kell fogadnia mindenkinek.

– Ősszel szembetűnő volt a különbség a Vidi nemzetközi és hazai bajnoki meccsei között. Az EL-ben a maximumhoz közel teljesítettek a játékosok, míg egy Kisvárda, egy Puskás, egy Újpest elleni összecsapáson képtelenek voltak ugyanúgy felpörögni. Hogyan lehet ebben fejlődni?

– Más motivációt ad a Stamford Bridge-n negyvenezer ember előtt játszani, vagy itthon időnként nyolcszáz fős publikum előtt. Ez is egy új tapasztalat. Viszont ha hatévente jutunk csak be a csoportkörbe, nem lehet megtanulni, hogy miképp kell kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtani, hatékonyabban rotálni, és kipihenni a sok utazás fáradalmait.

Ha majd öt év alatt háromszor-négyszer kerülünk be a csoportkörbe, a játékosok, a vezetőedző, én, és az egész klub megtanulja majd kezelni az ezzel járó kihívásokat. Idén bajnokok lettünk, csoportkörösök lettünk, és a korábbi évek legnagyobb kihívását jelentő Magyar Kupában is tovább tudtunk jutni. Ez nagy szó. Viccesen hangozhat, de látva a teljesítményünket, a Chelsea ellen könnyebb volt játszanunk, mint a Budafok ellen. Óriási szerencsének tartom, hogy itthon kétszer az Újpesttel, majd a Honvéddal a Debrecennel és a Fradival kellett játszanunk a bajnoki hajrában, s közte jött a BATE és a Chelsea elleni találkozó. Szépíthetjük, de felesleges, a mi csapatunk ezekért a meccsekért, a rangadókért él. Nem kellett külön motiválni a társaságot, még ha Újpesten ki is kaptunk.

– Zavarja-e önt bármennyire, hogy sokan Orbán Viktor csapataként emlegetik a Vidit, s a sajtó egy része azt követi, hogy a miniszterelnök milyen géppel repül a Vidi külföldi meccseire?
– Én ezzel nem tudok mit kezdeni. Ha valaki csúnyákat kiabál az új stadion avatóján, lelke rajta, én a pozitívumokat keresem abban, hogy megújul az infrastruktúra, s javulnak a körülmények.

– Hernádi Zsolt elhíresült nyilatkozatát, miszerint a Vidi kinőtte a magyar bajnokságot, szerencsétlennek tartotta? A Vidi épp abban az időszakban több vereséget is elszenvedett az NB I-ben.
– Nem, mert kiragadták a szövegkörnyezetből. Persze önmagában így ez a mondat nem igaz. A Vidi egy olyan klubbá nőtte ki magát, ahol mindenki dolgozni szeretne, s minden hazai játékos szívesen játszana. Aki nem így látja, az nem mond igazat.

– Mi várható a téli átigazolási időszakban?
– Földindulásszerű változás nem lesz, a játékosaink 90 százalékával hosszú távú szerződésünk van, mert ez a biztos építkezés alapja. Nem véletlen, hogy a vezetőedzőnk szerződését is meghosszabbítottuk, mi ebben a módszerben hiszünk. Azoknál a csapatoknál, ahol minden évben érkezik 7-8 játékos, az másról szól szerintem, nem a megfontolt építkezésről. Ismerve a vezetőedzőnk, a játékosaink, a klub ambícióit, egy nagyon sikeres tavaszban bízhatunk.

(Gabay Balázs)