A luxemburgi fociforradalom nyomába eredtünk

Nem vicc, a luxemburgi Dudelange egy Benfica elleni 2-0-s győzelemmel kezdte a bajnokságot augusztusban. A rend és a luxemburgi fociban kedvésbé járatos olvasók kedvéért írjuk le: a Benfica Luxemburg város egyik kerületének futballcsapata, nem a sokszoros bajnok, BEK-győztes lisszaboni klub. S, hogy miért merültünk alá cseppet a miniállam labdarúgásában, s annak első osztályú küzdemeiben? Azért, mert a Dudelange nevű csapat az első az ország focitörténelmében, amely be tudta verekedni magát az egyik nemzetközi kupa – jelesül az Európa-liga – főtáblájára.

Az F91 Dudelange 1991-ben jött létre három olyan csapat egyesüléséből, melyek egyike sem lett volna képes önállóan talpon maradni gazdaságilag. Az első osztályban hamar meghatározó szerepet töltött be, majd igazi helyi gigásszá nőtték ki magukat. 2000 óta tizennégy bajnoki címet szereztek.

A valódi erejét viszont csak a hazai porondon tudta fitogtatni a klub, a nemzetközi színtéren sokáig pofozógép maradt. Az egykori Kupagyőztesek Európa-kupájában 1994-ben a Maccabi Haifa 1-7-es összesítéssel verte ki a Dudelange-t, egy évre rá a Ferencváros gyakorolt rajta egy kiadósat (1-6, 1-6). A 2000-es évek közepére viszont erőt gyűjtött, s egy 1-0-s hazai vereség után 4-0-lal ütötte ki a boszniai visszavágón a Mostart a Bajnokok Ligája-selejtezőjének első fordulójában. Ez volt az első alkalom, hogy luxemburgi csapat ment egy fordulót nemzetközi kupában.

Az osztrák, szlovák, dán, szlovén, macedón csapatok továbbra is erősebbnek bizonyultak, az igazi áttörés ideje a 2012-13-as szezonban jött el. A tavaly Európa-liga elődöntőig jutó Red Bull Salzburggal akadtak össze, és hihetetlen bravúrt hajtottak végre. Odahaza 1-0-ra nyertek, Joachim Aurélien hatalmas gólt ragasztott 25 méterről, de olyan is volt, hogy az ék szerelt utolsó emberként. Óriásit küzdött a luxemburgi bajnok, de Salzburgban meg még nagyobbat. 1-0-ra ott is a Dudelange vezetett, de hamar fordított a házigazda. Nem tört meg a kis csapat, Aurélien újra fantasztikus gólt lőtt, sőt egy távoli bombával fordított a Dudelange (2-3). A Salzburg ugyan végül 4-3-ra nyert, de kiesett.


A kékeket a 3. fordulóban a szlovén Maribor állította meg.

2013-tól kezdve szűk vereseségeik voltak az El-ben, a BL-ben, s velük párhuzamosan a szintén luxemburgi Differdange például észt és feröeri csapatokat ütött ki a Bajnokok Ligája-selejtezőben, az Európa-ligában pedig albán, walesi, sőt holland (Utrecht) klubot is búcsúztatott.

A Dudelange idén őrült sorozatot csinált. A Bajnokok Ligája 1. fordulójában a MOL Vidi FC egy hazai 2-1-gyel, összesítésben 3-2-vel búcsúztatta őket úgy, hogy a felcsúti meccsen több nagy helyzete volt a luxemburgiaknak, mint a Vidinek. Ők érdemeltek volna továbbjutást.


Innentől kéz a kézben menetelt mindkét csapat: a fehérváriak a BL-ben, a Dudelange az Európa-ligában. A koszovói Drita begyűrése (2-1, 1-1) után következett a tavalyelőtt még a BL-főtáblán vitézkedő Legia Varsó. A 2-2-vel véget ért luxemburgi meccs után Lengyelországban simán győzött 2-1-re a Dudelange úgy, hogy nagyobb is lehetett volna a különbség a végére.

A kolozsvári CFR elleni összecsapás már egészen simára sikeredett, pedig azért azt nem mondhatnánk, hogy a román és a luxemburgi futball hasonló utat járt be az elmúlt években. Odahaza 2-0-ra nyert a Dudelange, Kolozsváron pedig 77 perc után 3-0-ra vezettek, a vége 3-2 lett.


Azért ezek az eredmények már nem lehetnek a véletlen művei: sem a lengyel, sem a román bajnokság élcsapatát nem lehet két meccsen felülmúlni, ha nincs magas szintű fizikai, mentális és szakmai felkészítés. A luxemburgiak meccseit nézve elmondható, hogy nem bonyolítják túl a játékot. Masszív, négyvédős védekezésből indítják a támadásokat (4-5-1-es vagy 4-3-3-as, 4-4-2-es felállás), sokszor csak arra várnak, hogy hibázzon az ellenfél, s azt kíméletlenül és hatékonyan kihasználják. Tökéletesen látszik a csapat fejlődési pályája az elmúlt hat évben.

Azért azt senki se gondolja, hogy ilyen eredmények mögött nincs minimális tapasztalat, melyet a luxemburgi élvonalnál magasabb színvonalú ligákban szedtek össze a játékosok.

Dominik Stolz például a Bundesliga 2-es Sandhausenből érkezett, míg Aniss El Hriti a francia másodosztályú Tours hátvédje volt korábban. A 29 éves Stelvio Stelvióval portugál első osztályú csapatok ping-pongoztak (Leiria, Braga), míg végül a ciprusi Alki Larnacától került Luxemburgba.

A keret többsége viszont soha nem játszott olyan pörgős meccseket, melyek megközelítették volna az EL szintjét, a kulcsszó így a csapategység.

David Turpel Luxemburgban, Bryan Melisse a német harmadosztályú Elversbergben focizott, Daniel Sinani, aki a Cluj elleni idegenbeli meccsen duplázni tudott, szintén luxemburgi „termék”, még soha nem játszott külföldön. A hátvédsorból Tom Schnell vagy Kevin Malget hasonlóképp, ahogy Jos Frising és Jonathan Joubert kapusoknak sincs nemzetközi tapasztalata. Clement Couturier a francia harmadosztályban erősödött (Les Herbiers), mielőtt a Dudelange-ba került volna.

A Dudelange úgy főtáblás a második számú nemzetközi kupasorozatban, hogy az UEFA-együtthatók alapján a 279. legerősebb európai csapat jelenleg. Új rekord, hogy ilyen alacsonyan jegyzett csapat a legjobb 48 közé tudott kerülni az Európa-ligában. Luxemburg „NB I-e” a 48. legizmosabb a kontinensen (a magyar első osztály a 36. most). Talán itt érdemes megemlíteni, hogy tavaly novemberben Luxemburg válogatottja fájóan emlékezetes barátságos mérkőzésen 2-1-re legyőzte a magyar nemzeti tizenegyet. Abban a kezdőcsapatban ott volt Turpel, Malget, Sinani pedig a padon ült.

Ahogy fentebb írtuk, mindannyian a papíron a magyarnál jóval gyengébb bajnokságban erősödnek. Az általuk erősített válogatott mégis legyőzte a miénket, most meg ott vannak az EL-főtáblán. Természetesen nem hallgathatjuk el, hogy a jelenlegi luxemburgi válogatott keretet alkotó labdarúgók egy része a belga, lengyel, svéd, orosz első osztályban játszik, sőt a bundesligás Mainzba, és az angol másodosztályba (Middlesbrough) is adnak játékost. 

Azt se felejtsük el, hogy két hónappal az ellenünk játszott tesztmeccs előtt vb-selejtezőn 0-0-ra végeztek Párizsban a franciákkal, akik idén világbajnokok lettek. Ugyancsak a vb-selejtezősorozatban 1-0-ra legyőzték odahaza a beloruszokat, a bolgárokkal meg döntetlent játszottak.


Szintén a luxemburgi foci töretlen fejlődését mutatja, hogy a Progrés Niederkorn – az alig háromezres Niederkorn város csapata –, mely tavaly az Európa-liga selejtező első fordulójában a skót Rangers-t búcsztatta, idén a Budapest Honvédnak parancsolt megálljt az EL-selejtező 2. körében. Az orosz Ufa csak a harmadik fordulóban összesítésben egyetlen góllal volt jobb nála.

Olybá tűnik, hogy a külföldön tapasztalatot szerző játékosok a hazai klubokban egyre eredményesebben tudják kamatoztatni a tudásukat. Emellett megfelelő állapotú füves pályák is rendelkezésre állnak: a 600 ezres országnak több mint tíz, 3500 férőhelyesnél nagyobb stadionja van. A szövetség türelemmel támogatja a szakmai munkát. Luc Holtz szövetségi kapitány például 2010 óta tölti be posztját.

A Dudelange-ra visszatérve: a csapat nem csak a főtáblára kerülést tekintve járja a MOL Vidi FC útját, a luxemburgiak ugyanúgy halasztgatják a meccseiket saját bajnokságukban, mint a fehérváriak. A kettős terhelés nekik kevésbé feküdt eddig – két zakónál tartanak egy siker mellett, és sereghajtók a bajnokságban –, s csak most jön a java.

Az AC Milan, a spanyol Betis és a görög Olimpiakosz várja őket az Európa-liga csoportban, a 2500 férőhelyes Jos Nosbaum Stadionban, ahol valószínűleg egy gombostűt sem tudnak majd leejteni a hazai mérkőzéseken. Már csak arra kell összpontosítaniuk, hogy bajnoki címvédőként a hazai ligában ne a kiesés ellen kelljen harcolniuk az európai vitézkedéssel párhuzamosan.

(Gabay Balázs)