A Duna mentén találtak olyan, több ezer éves leleteket, amelyek átírják a történelmet
Olvass tovább...
A hihetetlenül zord tél miatt befagyott a Duna, a tavaszi olvadás pedig katasztrófát okozott.
Egy különleges, 1956-os felvétel bizonyítja, hogy a múlt szazd közepén a telek jóval keményebbek voltak, mint mostanában. 68 évvel ezelőtt a pusztító fagy a Duna áradásával egyszerre vette támadás alá a folyó mentén élőket. A védekezés során bevetettek mindent, amit csak lehetett. Földről, vízről, levegőből bombázták a Duna jegét, lovas szekerekkel vitték a földet és a súlyos köveket gátépítéshez. Több ezer embert kellett kimenekíteni a haszonállataikkal együtt, de a vályogból készült házakat már nem tudták megmenteni. Miután átszakadtak a gátak, egész életek munkáját vitte el a jégtáblákkal tarkított, hömpölygő Duna.
Az 1955-56 telének végén a Duna több száz kilométeres szakasza teljes szélességben befagyott, és vastagon állt rajta a jég. A vízügyi szakemberek előre jelezték, hogy ebből baj lehet, ha az olvadás megindul, de ők sem számítottak arra pusztításra, ami a tavaszi enyhülés miatt bekövetkezett. A folyásirány szerint felülről lefelé történő olvadásból március elején katasztrofális jeges árvíz alakult ki, mivel az olvadt víznek útját állta az alsó szakaszon összetorlódott jégtömeg.
Olvass tovább...
Utólag már tudjuk, hogy a hazai jeges árvíz oka alapvetően a tartós, igen hideg időszak megjelenése, és a Dunát borító vaskos jégtakaró keletkezése volt. A szélsőséges természeti események egybeesése egészen ritkán ismétlődő árvíz katasztrófát okozott 1956-ban.
Baja számára a legtragikusabb esemény 1956. március 11-én este, háromnegyed hatkor következett be. A védekezők minden erőfeszítése ellenére a jeges ár áttörte a város központjában lévő, a halász szoborról is ismert tégla boltíves Vörös-hidat.
Több méteres jeges víz alá került Józsefváros és a város több más területe, ipari-gazdasági létesítménye. Baján 360 család vált hajléktalanná. Víz alá került a teljes Margitta- (Mohács) sziget és több település is. A jeges ár 1956 március 13-án tetőzött Bajánál 1037 cm-rel, addig soha nem mért maximummal.
Az alábbi híradásból kiderül, hogy több ezer önkéntes lapátolta és döngölte a földet a jeges folyó partján, a katonaság a háborúkban használatos harci intenzitással igyekezett enyhíteni az áradás miatti károkat. Eközben javában zajlott a kimenekítés, de már annak befejezése előtt bejutott a víz az udvarokra, a házakba, amik kártyavárként omlottak össze.
Ahhoz, hogy ismét tartós jég képződjön a Dunán, szakértők szerint legalább mínusz ötfokos hidegre lenne szükség 11 napon át. Elméletileg ez akár a következő télen is megtörténhet, de az 56-os eseményekhez hasonló katasztrófa nem ismétlődhet meg: a jégtáblák összetorlódásának elkerülése érdekében ugyanis idejében bevetnék a jégtörő hajókat.
Forrás: Hidrológiai Közlöny, bajaimuzeum.hu