Döbbenetes módon eltűnt egy magyar falu, ami már az ókorban is lakott volt

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a Somogy vármegyei Béndek - vagy ahogy többen ismerik, Béndekpuszta - már az ókorban is lakott település volt. Erre vezetett Észak-Itáliából a Duna felé tartó hadi út, aminek védelmére a rómaiak és az avarok is fegyvereseket telepítettek a környékre. Bár a honfoglalás idején még szlávok lakták, az évek során elmagyarosodtak. 1237-ben, az Árpád-korban említett meg először - ebből a korszakból is származik az a kora gótikus, egyhajós, keletelt templom is, aminek ma már csak a romjai találhatók meg az erdő mélyén.

Béndek több nemesi család birtokában is volt, sokáig jobbágyfaluként funkcionált. A magyar falu először 1590-ben, a török időkben semmisült meg. Mikor jött az ellenség, a falu nép bemenekült a templomba, amit aztán rájuk gyújtottak. Béndekpuszta ezután elnéptelenedett, és egészen a 18. század első harmadáig lakatlan volt. Ezt követően jobbágyokat telepítettek a környékre, hogy műveljék a földeket és az erdőket. Abban az időben két család (a Jankovics és a Lengyel család) osztozott a falun, éppen ezért két néven, Kis-Béndek és Nagy-Béndek néven emlegették.

Mikor a magyar falu gróf Nicky Emmánuel tulajdonába került valamikot a 19. század második felében, nagyjából 300-an lakták Béndekpusztát. Ez a család építette ide a temetőt és a klasszicista stílusú templomot is - mára csak ezek a részei lelhetők fel az erdőben az egykor virágzó faluból.

A második világháború után téeszcsé, posta, és bolt is működött a faluban, aztán szépen lassan elindult a teljes elnéptelenedés útjára. Lebontották mindkét kastélyát, majd 1965-ben az iskoláját is bezárták. Ezután az itt élők többsége elköltözött a Somogy vármegyei Hácsra; az utolsó lakó 1983-ban hagyta el Béndeket.

Ha ma fel akarnánk kutatni, akkor mélyen be kell ásnunk magunkat az erdőbe, hiszen az elmúlt 40 évben a természet teljesen visszafoglalta a területet, és már csak az említett templomromot, valamint a temetőt találhatjuk meg. Béndek - vagy Béndekpuszta - egyike azoknak az eltűnt magyar falvaknak, amiknek nagy, régmúltba visszanyúló, de szomorú története van.