Fördős Zé nagyon megéhezett az osztrák autópályán

Van valami egyedi hangulata annak, ha valami útszéli kajáldában falatozol az autópályán. Persze ezekhez sokszor le kell térni, azonban ahogy látjuk, nagyon megéri. Az osztrák szomszédokkal egyértelműen nagyon sok közös van bennünk a gasztronómiában, azonban vannak eltérések is.

Az egyik például a szalontüdő, mert ott még nem akar kihalni, nálunk sajnos azonban igen. Még Krúdy Gyula is azt írta népies elnevezésében a pájsliról A gábli történetében, hogy ezt vendéglőben éri meg fogyasztani, mert ott az igazi. Szegény nem örülne neki, ha látná, hogy ennyire háttérbe szorult. Zé azonban rendel, és jóízűen el is pusztítja az egészet. Lehet rá nagyon is irigykedni.

A következő helyszínen, vagyis a Restaurant Rieglerben Zé fogyaszthatna klasszikus rántott húst, sajtos galuskát nagyon durván felturbózva, helyi vadragut, de egy klasszikus osztrák étel mellett dönt, ami a tafelspitz. Hát nem hiszitek el, de erről is írt Krúdy, csak nálunk ugyebár magyarosan tányérhúsnak hívják:

„A tányérhús nem más, mint korán feltett tehénhús, az első főzet levessel, zöldséggel, mikor még csak a répafélék puhák, ám a burgonyák a levesben, de a kalarábék, a vöröshagymák nincsenek még kellően átfőve.”

- Mesélte az ételről az író. Itt nincsen nyúlás tőlünk, ez tényleg 100 százalékosan bécsi étel.

Lesz itt még lengyel pierogi, amit Ausztriában is jól készítenek, de arról is lehull a lepel, hogy mi a fene az a leberkäse.