Órákig kanyaroghatunk a város alatt.
Vitathatatlan, hogy Eger történelmének legfontosabb pillanata az 1552-es várostrom, amikor maroknyi katona feltartóztatta a Török Birodalom hatalmas seregét. Így nem csoda, hogy a város egyik fő attrakciója (a finom borok mellett) maga a város fölé magasodó építmény, a magyar történelem felbecsülhetetlen értékű emlékhelye.
Van azonban a városban még egy lenyűgöző építészeti alkotás, egy közel 4 kilométer hosszú pincerendszer, egy piciny kis város az igazi város alatt.
A pincerendszer építésének története szorosan kötődik a hely legfontosabb exportcikkéhez, a borhoz. 1687-ben a törökök kiűzése után (1596-ban azért csak sikerült bevenniük az oszmánoknak) visszatérő püspök, Fenessy György nem akart már a várban lakni, és inkább a kor komfortjához is jobban passzoló barokk palota mellett döntött. Az építés során hatalmas földmunkákra került sor, a kitermelt kő helyét pedig nem temették be, helyette pincerendszerré alakították. Így lett hely, ahol a Hatvantól Munkácsig terjedő szőlőlerületekről származó borok tizedét (dézsmát), az egyházi adót tartották. Akár 13 millió liter bort is tudtak itt hordókban tárolni, ha tele volt a pince.
A pince legszebb része az oszlopcsarnok, ahol 7x7 pinceág sakktáblaszerűen hálózza be a teret.
A föld alatti intézmény sokáig zárva volt, csak 2019 áprilisától látogatható újra. Immár nemcsak egy turistacsalogató látványosság, hiszen közben hozzácsaptak egy szórakoztató centrumot, egy időgépet és egy kalandparkot is.