Zsolt utazása: „Háromszáz kínaival vagyok összezárva, mi lesz így velem?”

„Két nappal ezelőtt a South China Airlines elrepített Kínába, Yichangba. A viharos időjárás miatt kicsit körülményes volt az út. Először másik repülőtéren szálltunk le, mint ahol kellett volna, utána visszamentünk az eredetibe, így a csatlakozást majdnem lekéstem. A gép tele utasokkal már csak rám várt (ilyenkor a Lufthansa már ott hagyna), a csomagom azonban nem érkezett meg, de a légitársaság példásan vizsgázott ebben az ügyben.

Megérkezés után egy nagyon kedves idegenvezető hölgy volt a segítségemre, ami jól jött hiszen én többet beszélek kínaiul, mint az összes ember angolul azok közül, akikkel találkoztam eddig – beleértve az ötcsillagos szálloda személyzetét is.

A Ramada hotelben 50 euróért egy nagyon szép sarki Junior suite-et kaptam, ami kifejezetten jó ár-érték arányban. A reggeli szenzációsan finom volt, bárhol a világban megállna a helyét – választékban és minőségben is. A 14 órás utazás után nagyon fáradt voltam, így a reggeli vége előtt öt perccel érkeztem... Ennek ellenére mindenből bőséges volt a választék, és hiába bőven a zárás után érkeztem, senki sem akart kidobatni. Végig nagyon kedvesem voltak az emberek.

Ja, majd elfelejtettem: a város, ahol megszálltam egy Yichang nevű, helyi szinten egy 1,3 milliós falu. Metró például azért nincs, mert a három milliós vagy az alatti népsűrűségű „falvakba” egész egyszerűen nem építenek.

És akkor elmesélem az első élményeimet, amik itt értek. Csak itt fordulhat elő, hogy valaki a Plaza közepén fogja magát és átöltözik. Vagy soha életemben nem láttam még olyat, hogy valaki egy ananásszal és egy mangóval pózol és fotózkodik.

Valamiből meg kell élni, így irány a pénzváltó... Elmentem a kínai nemzeti bankba, ahol közölték velem: az általam beváltani kívánt összeg az meghaladja a lehetőségeiket, csak kevesebbet tudnak beváltani. Szerencsére az idegenvezető segített és így megtudtuk oldani a problémát.

Érdekesség, hogy a bankban egyetlen ember beszélt angolul, az pedig a közel 60 éves biztonsági őr (!), aki nagy örömmel üdvözölt és kedvessége jeléül forró vízzel (!) kínált meg, amit természetesen illett meginni... A papírok kitöltése után következett a véget nem érő várakozás. Közben nézelődtem, és azt vettem észre, hogy a munkaidőben remekül szórakoznak a banki alkalmazottak: mindössze kettő foglalkozott ügyféllel, a másik tíz csak ott volt és jól érezte magát.

Természetesen az ügyfeleket sem kell félteni. Az előttem ülő nő tizenkétszer számolta meg az angol fontot, amit váltott, majd kitalálta, hogy két címletet cseréljen ki a pénztáros, mert az egész egyszerűen nem tetszett neki. Itt már elszakadt a cérna, és jeleztem neki, hogy otthon számolgassa a pénzét! A sor egyre csak nőtt, de senki nem zavartatta magát rajtam kívül. Mindenki türelmesen várt, mintha az egy napi program lenne, hogy elmegyünk a bankba váltani és nézzük a többieket, amint nem csinálnak semmit. Szerencsére sikerült a műveleteket meggyorsítani, így az én pénzváltásom nem volt több mint hét perc. Majd kedvesen elbúcsúztam a szimpatikus biztonsági őrtől és továbbálltam – biztos vagyok benne, hogy senki sem fogja tudni ezt a kínai mentalitás megváltoztatni.

Következő programom egy hosszabb hajóút. Amikor megérkeztem a hajó, akkor vettem észre, hogy 300 kínai néz engem, és én vagyok az egyetlen, aki nem közülük való – természetesen kitartok, nem adom fel!

A hajó nagyon szép és modern, 2013-ban. Megérkezésem után a mellém kirendelt kínai hölgy segített, hogy mindent felterképezzek, és egyből fel is ajánlotta, hogy költözzek be a legszebb lakosztályba, mert az üres és csak nekem, csak most ez az ajánlat 5000yuan. Megnéztem, mire azt válaszoltam: »Egy ezrest megér, többet nem!«

Rosszul lettek, amikor meghallották az ajánlatomat. Mondták, hogy mennyi a tényleges ára a lakosztálnak – na, akkor meg én lettem rosszul! Taktikát változtattam, és alkudozásba kezdtem, míg végül az általam javasolt összegért be is költöztem. Így már elmondhatom, hogy szenzációsan jó üzletet kötöttem! Míg a hajón óriási a hangzavar, addig én egy izolált részen vagyok, ami nagyon jó, hisz a lakosztály csendes és kényelmes”

– írta Jurák Zsolt.

[[galeri]]