Ijesztő gasztrotrendek, amelyeket nem siratna el mindenki

Nem kötelező egyetértenünk a gasztrobizarr.blog.hu szerzőjével, a Facebook-on a Vendéglátósok és vendégeik csoportban sem aratott osztatlan sikert. A fotók alapján ugyanakkor valóban nem lenne örvendetes, ha errefelé menne a világ. 

Kiemelt képünkhöz a következő, szintén provokatív és megosztó szöveget írta a szerző:  

A tavalyi évem egyik mélypontja volt, amikor megláttam, ahogy egy utcán sütött bubble waffelt (kb. goffri) kinder buenoval, milka darabokkal és oreoval töltöttek meg, egy másik ehhez hasonló mélypont pedig a sokakból drogszerű függőséget kiváltó vizuális élmény: a felülről videózott, gyorsított elkészítési útmutatóval elkápráztatva mutatta be a mérhetetlen gusztustalan szintén kinderszeletekkel, ipari kekszekkel és nutellával (szerintem a nutella is undorító, de tudom, hogy ez megint egy vallás, szóval kérem a nutella hordákat fáradjanak máshová küzdeni) töltött rettenetet. 

A Cukorról és sóról mint közellenségről írt gondolatokkal viszont alighanem sokan egyet érhetnek. Íme:  

Nekem már az elején unalmas és hiteltelen volt, amikor hirtelen beállították a cukrot és a sót a sátánnak, sokan azóta is vallásháborút folytatnak és helyette azonosítatlan tartalmú és eddig nem ismert hatásokkal járó mesterséges ízesítőket részesítenek előnyben, vagy, ami még jobb: a semmit. A cukor teljes elhagyása még oké, bár nem hiszem, hogy helyes, de képesek teljesen sómentesen táplálkozni, sokan pedig azt mondják, hogy amit eszünk, abban már elég só van önmagában, az bőven elég a szervezetünknek. Én ezt elhiszem simán, de azt gondolom, ilyen téren hallgasson mindenki a szervezetére. Elismerem, hogy a túlzott cukorfogyasztás okozhat függőséget, csak úgy már megint, mint minden más, ami ízlik és finom és az agyunk azt mondja: még! Hogy aztán kidurranva, lihegve kapkodjuk a levegőt és a mérleget berakjuk a fürdőszoba legrejtetebb zugába, elengedjük az elvárásokat, és a világ előtt boldognak mímelt önazonosságot árasszunk, igen, bennünket nem érdekel, hogy egy dagadt disznók vagyunk, ez van, nem élhet mindenki photoshoppolt életet. Talán még egy gondolat: a só nélküli étel szerintem ehetetlen, szóval részemről ennyit erről.

Az 5 gasztrotrend, ami remélhetőleg kihal 2019-ben című írásban a szerző még kikel a francia süteménystílus erőltetése ellen is. Részlet: 

Szóval újítgatnak, újítgatnak, kitalálnak ezt azt, hogy növényi tejszínhabbal felturbózott 8 órán át tartó giccstortáikon kívül mást is a magyar lakosság cukoréhes arcába tudjanak tolni, és akinek nem elég Az Ország Tortája mozgalom vitatható értékű éves receptje, az bizony elmélyed a francia cukrászhagyomány világában, és aztán több-kevesebb sikerrel (inkább az utóbbi) adaptálja azt.

A teljes cikk itt olvasható. 

(Promotions)