Kiotó, a valamikori főváros, Tokión kívül az egyetlen város, ahol valódi gésával találkozhat az ember. Gésa társaságát élvezni egy olyan kiváltság, amelyet kevesen engedhetnek meg maguknak.– írja kollégánk.
Ha az találkozásnak számít, hogy már több gésa ment el mellettem az utcán, akkor találkoztam velük, de egyébként nyilván nem. Fotót készíteni pedig a legnagyobb illetlenség, és nem is lehet.
A gésák ellentétben a tévhittel nem prostituáltak, hanem művészek. A maikó, a tanuló gésa, éveket tölt az ősi japán hagyományok tanulmányozásával és tökéletesíti magát a legyezőstánc, a shamisen nevű húros hangszeren való játszás, az elegáns mozgás és a férfiak szórakoztatásának művészeteiben.
A felszentelt gésák a vagyonos és befolyásos férfiakkal csupán a teaházakon belül találkozhatnak, amikor is teát vagy szakét töltenek nekik, beszélgetnek velük és néha privát táncelőadással örvendeztetik meg hűséges klienseiket. Mindezt nem akárhol, hanem a kiotói Gion negyed falain belül.
Belépve a Gionba az ember mintha egy külön világba kerülne. A magas, vitrinekkel és villogó cégérekkel hivalkodó épületek után mintha több száz évet ugrottunk volna vissza az időben