Rekord a Hortobágyon: 160 ezer darut láthatunk most egyszerre

160 000-es, soha nem látott példányszámú a Hortobágyon átvonuló darvak tömege a legfrissebb számlálás szerint! – ezzel a felkiáltással kezdte a hetet a Hortobágy Nemzeti Park igazgatóságának a Facebook-oldala. A darvak egy csoportja a nemzeti park honlapja szerint már szeptemberben megérkezett, és szokás szerint várhatóan novemberig marad. Mint korábban beszámoltunk róla, szervezett túrák, kirándulások keretében is meg lehet csodálni a természetfilmbe illő jelenséget a 33-as út környékén.

A mostani beszámoló szerint a globális skálán is elképesztően magas a százhatvan ezres összmennyiség. A Hotrobágyon 1995 óta folyik heti rendszerességű szinkronszámolás, az európai vonulóhelyek közül pedig magasan kiemelkedik ez a vidék már azzal is, hogy az elmúlt öt évben 140 ezres összlétszám jött ki az itt átvonuló csapatokra.

A növekedés hátterében alighanem az északi fészkelő-populációk erősödése mellett a szibériai madarak útvonalmódosítása állhat, amelyre a vadászat és az élőhelyvesztés késztethette az állatokat a dél-ázsiai térségben.

Mint a Facebook-bejegyzés beszámol róla, a daruvonulás akár az űrből is megfigyelhető. Földünk összesen tizenöt faja közül a többség jelentős vonulási jelenségeket mutat, Észak-Amerikától Eurázsián át Ausztráliáig. Csak az afrikai flamingók szezonális vándorlása mozgat meg nagyobb madártömegeket. A kanadai darvak Nebraska-állambeli tavaszi gyülekezésén félmillió egyed vesz részt.

A szürke vagy eurázsiai daru vonulási jelensége a kontinensen több helyen eléri a 100 ezres nagyságrendet az összlétszám alapján. Európában a fészkelőterületek Skandináviában, a Balti-államokban, illetve Oroszország északnyugati részein vannak.

A Turista Magazin honlapja mindehhez hozzáteszi, hogy a daru korábban gyakori madár volt Magyarországon, rendszeresen költött nálunk. A paraszti udvarokban a darvakat díszmadárként tartották, de házőrzőként is megállták a helyüket: ugyanis jeleztek, ha idegen érkezett a házhoz, viselkedésükből pedig az időjárásra is lehetett következtetni. A húsát is fogyasztották, a pásztorok pedig a lábszárcsontjából készítettek használati tárgyakat, például sípot vagy pipaszurkálót, a tollát pedig kalapjukra tűzve hordták.

Az élőhelyek eltűnése, a vízrendezési munkálatok, a mocsarak lecsapolása miatt azonban fokozatosan eltűnt az országból a daru, a költéséről 1910-ben számoltak be utoljára. Azóta csak vonuló fajként fordul elő: a Hortobágy, a kardoskúti Fehér-tó és a szegedi Fehér-tó környéke Európa legjelentősebb daru-pihenőhelyei közé tartozik.

(AA)