A gát Lágymányosi-öböl felőli oldalán a Duna állóvízzé szelídül és csobbanásra csábít. Van azonban egy rossz hírünk: fürdeni tilos. Hasonlóképpen így van ez a gát másik oldalán, igaz itt a Duna sodrása is jóval erősebb.
A kora délutáni órákban még alig-alig lézeng valaki a sétányon, többnyire kismamák tolják babakocsijukat. Van itt kisebb játszótér és egy minden igényt kielégítő fából készült játszóház is. Késő délután azonban, miután a munkának vége, már alig találni egy szabad és árnyékos helyet a frissen nyírt pázsiton.
Nem sokkal a naplemente előtt pokrócokkal és levetett cipőkkel telik meg a park, hiszen nincs is annál jobb, mint leheveredni a világoszöld fűben és bámulni a Dunát, vagy egy jót csevegni a haverokkal egy sör mellett, vagy nézni a kacsákat, ahogy a folyó vízén landolnak.
Ha megéheznénk, egy karnyújtásnyira biztosan találunk egy jó kis éttermet, amiből nincs hiány a gáton.
És végül a kutyások jó, ha tudják: a gát nem kutyabarát, házi kedvencünk sajnos nem tarthat velünk, ha a Kopaszira indulunk. (KÁ)