A Dunába nyúló parkosított gát garantáltan stresszmentes övezet. Ám egyetlen kritikus pontja a megközelíthetősége. Autóval egyszerű a dolgunk: egy, több száz férőhelyes parkolóban tehetjük le a kocsit, ám a BKV-val érkezőknek egy végeláthatatlannak tűnő építési terület mellett kell végigsétálniuk, miután az 1-es villamos Infopark megállójában leszálltak. Sajnos tábla sem mutatja az utat. Mindenesetre ne szegje senki kedvét a hosszú séta, mindenért kárpótol a Kopaszi. Vagy közelítse meg vízen, a D11-es jelzésű hajóval.
A gát Lágymányosi-öböl felőli oldalán a Duna állóvízzé szelídül és csobbanásra csábít. Van azonban egy rossz hírünk: fürdeni tilos. Hasonlóképpen így van ez a gát másik oldalán, igaz itt a Duna sodrása is jóval erősebb.
A kora délutáni órákban még alig-alig lézeng valaki a sétányon, többnyire kismamák tolják babakocsijukat. Van itt kisebb játszótér és egy minden igényt kielégítő fából készült játszóház is. Késő délután azonban, miután a munkának vége, már alig találni egy szabad és árnyékos helyet a frissen nyírt pázsiton.
Nem sokkal a naplemente előtt pokrócokkal és levetett cipőkkel telik meg a park, hiszen nincs is annál jobb, mint leheveredni a világoszöld fűben és bámulni a Dunát, vagy egy jót csevegni a haverokkal egy sör mellett, vagy nézni a kacsákat, ahogy a folyó vízén landolnak.
Ha megéheznénk, egy karnyújtásnyira biztosan találunk egy jó kis éttermet, amiből nincs hiány a gáton.
És végül a kutyások jó, ha tudják: a gát nem kutyabarát, házi kedvencünk sajnos nem tarthat velünk, ha a Kopaszira indulunk. (KÁ)