Vörös lencse krémleves Anditól

Újévkor van egy ki nem mondott szabály, ami a legtöbb magyar háztartásban valamilyen formában kötelezővé vált, amitől az újesztendő gazdagságát várjuk talán mindannyian. Aminek nem is kell már kimondanunk a nevét. Ha pedig nem csak várni akarjuk, de szeretnénk is tenni érte valamit például a konyhában, akkor bizony áztassuk be azt a lencsét előző este és garantált lesz elsején a sok finom tallér a tányérunkban.

Nagyon szeretem a lencsét minden formában, mégis valahogy kicsit elhanyagolódik nálunk az év során. Hálátlan vagyok, mert nem szentelek neki annyi figyelmet, mint kellene, azonban van egy formája, amit nem csak szilveszterkor, hanem azon kívül is szoktam – ha ritkán is, de - készíteni. Ez nem más, mint a vörös lencse krémleves.

Először olyan 3,5 évvel ezelőtt, Nővérem Lánybúcsúján kóstoltam (köszi Anna!), ami receptet az évek során formálgattam, és kialakult belőle az a mostani összeállítás, ami az egyik kedvencem lett.

Először is készüljünk fel arra, hogy ez a leves narancssárga színű lesz. Ha ettől nem rettenünk meg, akkor áztassuk be éjszakára.

Vegyünk magunkhoz 2 gerezd fokhagymát, szedjük ki a belsejéből a csírát (hogy ne égjen tőle a gyomrunk) és aprítsuk fel a vöröshagymával együtt kisebbekre.

Futtassuk meg oliva olajon arany színűre (vigyázzunk nehogy túl pirítsuk, mert akkor megkeseredhetnek a hagyma darabok).

Majd adjuk hozzá a nagyobbacskákra vágott angol zellert és a sárgarépát, puhítsuk ezeket is egy kicsit, majd öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje, és főzzük 20 percen keresztül.

Amikor a répánk elkezd puhulni, akkor botmixerrel pépesre turmixoljuk és öntsük rá a beáztatott vörös lencsét és a koriandert is valamilyen formában a fent felsoroltak közül.

Tegyük bele a dijoni vagy angol mustárt, szórjuk rá a sót, a borsot, a kurkumát és az ázsiai köményt (ami annyira remekül működik a kurkumával és a mustárral, hogy azt nem is gondoltam volna korábban). Engedjük fel vízzel ismét úgy, hogy a lencsét 2 ujjnyira ellepje, és innentől számítva olyan fél órán belül készre puhul a lencsénk is.


Ha korábban elég jól beáztattuk, akkor magától is szétesik egy része, ha nem akkor én úgy szoktam rásegíteni, hogy kiveszek pár kanálnyit a lencséből, és félreteszem egy bögrében addig, míg a többit szintén összebotmixerezem. Ezután visszateszem az egyben hagyott lencsét a wokba (lehet fazékba is), összekeverem, mehet rá a tejszín, és már kész is a finom levesünk. Szeretem, ha a krémleves állaga nem teljesen homogén, hanem van benne valami „matéria” amibe bele lehet harapni – ezért nem pépesítem az egészet. Gazdagíthatjuk még pirított vagy nyers tökmaggal – nagyon illik hozzá.

 

Ha új évi fogadalmat nem is tettem, de azt megígértem magamnak, hogy idén nem lesz parkoló pályán ez a zacskóba zárt szerencsepénz. (Dotty Beauty and Gastro Blog)