Ilyen bizarr módszerekkel próbálták felkelteni a szexuális vágyat régen

Amióta világ a világ, a szex mindig is érdekelte az embereket. Tabu volt, vagy nyíltan vállalták az orgiákat, ez a korral mindig változott, de a szex már az ókorban is az egyik kedvenc időtöltés volt.

Egy nagy birodalom felépítéséhez ráadásul sok emberre van szükség, így aligha meglepő, hogy az emberiség történelmének legerősebb civilizációi mind a gyermeknemzés rejtelmeinek megszállottjai voltak. Mindegyik ősi kultúrának megvoltak a maga módszerei a libidóvesztés leküzdésére, bár a rómaiak, görögök, egyiptomiak, aztékok és inkák által alkalmazott afrodiziákumok némelyike enyhén szólva is megkérdőjelezhető.

Egyiptom

Az ókori egyiptomiak például odavoltak a fejes salátáért, és ezt az ízetlen köretet arra használták, hogy egy kis fűszert vigyenek a szeretkezésükbe

- írja az IFL Science. 

Görögország, Róma

Ezzel szemben a görögök és a rómaiak úgy vélték, hogy a ráncos zöld elszívja az erőt a férfi ágyékából, ezért a salátát csak más libidófokozó ételekkel együtt fogyasztották, nehogy kialudjon a tüzes szekerük.

Amikor a férfi oszlopai felmorzsolódtak, a görögök olyan szexuális segédeszközökhöz fordultak, mint a zeller, míg a rómaiak állítólag olyan bort ittak, amelybe egy sügérhal fulladt bele. A spanyol légy néven ismert bogár mérgező váladékát eközben rendszeresen alkalmazták a meghibásodott férfiasságokra.

Aztékok és inkák

Érdekes módon hasonló irritálószert használtak az aztékok is, akik a mérgező temolin bogarat afrodiziákumnak tartották. Egyes spanyol krónikások szerint jelentős számú azték férfi halt meg a szexuális potencia hajszolása közben, e veszélyes élőlény használatának köszönhetően.

Az inkák a beszámolók szerint, a musullu nevű pillangólárvával dörzsölték a nemi szervüket. Ezt a maró tulajdonságairól ismert, irritáló lárvát szemölcsök és daganatok kiégetésére is használták, így csak elképzelni lehet, milyen kellemetlenségeket okozhatott, amikor az ágyékra kenték.

Az aztékok és az inkák is halálos állatokhoz fordultak, hogy segítséget kapjanak a hálószobában. Az előbbiek például egy szarvaskígyóból, a mazacoatlból - vagy szarvaskígyóból - készítettek tinktúrát, amely állítólag a paráználkodás végzetes őrületébe kergette a használókat.

Bernardino de Sahagún spanyol ferences szerzetes szerint, aki túl sokat iszik ebből a buja folyadékból,

"folyamatosan feláll a hímtagja, és folyamatosan kilöki az ondóját, és belehal a bujaságba".

Hasonló módon az inkák a rendkívül mérgező yanta-yanta madárból készítettek halálos afrodiziákumot. Az a tény, hogy mind a mazacoatl, mind a yanta-yanta mérgező gyilkos fegyverként is használták, mindent elmond, amit tudnunk kell ezen ősi afrodiziákumok használatának veszélyeiről.

Máshol a chan su néven ismert kínai szerelmi bájital a nádvarangyok mérgező váladékát tartalmazza. A néha "szerelemkőnek" is nevezett főzetben halálos vegyületek, úgynevezett bufadienolidok vannak, és az 1990-es évek közepén négy halálesetért volt felelős New Yorkban.

A bufadienolidokról ismert, hogy szívrohamot váltanak ki, és állítólag napokig tartó, fájdalmas erekciót is okozhatnak. A priapizmus néven ismert tartós zsebrakéta vonzónak hangozhat azok számára, akiknek nem könnyű az erekció, de gyötrelmes lehet.

Ami azt illeti, hogy ezek közül az ősi afrodiziákumok közül bármelyik valóban működik-e vagy sem, sokatmondó, hogy annak ellenére, hogy a szaporodás érdekében ilyen szélsőségekig mentek el, az összes fent említett birodalom eltűnt.