Ezzel a telefonszámmal próbálkoznak újra az OTP-s csalók

Eddig mindig csak hallottam vagy épp olvastam másoktól, hogy hogyan próbálták őket átverni: milyen kérdéseket tettek fel, milyen információkat próbáltak kicsalni belőlük. Talán ennek köszönhetően még a COVID közepén rátaláltam egy-egy alkalmazásra, a „Hiya"-ra és a „Truecaller"-re, amik az adott hívással egyidőben jelzik, hogy éppen mi a helyzet vele. Nem minden számnál jelzi, tehát azt nem fogja kiírni egy magánmobilnál, hogy például Kovács Tibor a hívófél: a spameket, a veszélyre figyelmeztetnek ezek az applikációk.

Persze, amikor azt írja ki, hogy egy szám a bejelentések alapján potenciális csaló, akkor azzal egyidőben, hogy nem veszem fel, elgondolkodom rajta, hogy mi van, ha igazából nem is lenne csalás, csak elromlott valami a rendszerben? Miért vagyunk hajlamosak mindent elhinni egy bizonyos applikációnak? Miért hiszünk már lassan jobban az online-nak, mint a tapasztalatainknak?

Banki adataidra utaznak a csalók – mutatjuk a legújabb trükkjüket!

Olvass tovább...

Olvass tovább...

De most megtaláltak engem is, ezen a szép november 11-ei napon.

Az első telefonszám még egy átlagos számnak tűnt: 0670/256-4312.

Bárki hívhatná az embert: egy ismerős, akinek még nem mentettük el a számát, vagy egy cég, ahová egy állás miatt jelentkeztünk. Vagy a futár eltévedt és azt szeretné megkérdezni, hogy mi is a kapucsengő-, és a házszámod. Szóval a lehető legátlagosabb dologra számítasz, amikor felveszed az ismeretlen számnak a telefont. Én is felvettem, és elvett az életemből 1 perc 6 másodpercet. Már felvevés után olyan volt, mintha valaki azt akarná elérni, hogy vegyem komolyan a helyzetet. A háttérben az a kicsit megjátszott zajongás: amikor hallod, hogy pörög a munka, mindenki beszél és egymás szavába vág és izzik a levegő is, de közben nem történik semmi és te se hallasz valójában semmi kézzel fogható mondatot.

A hétköznapi életben, az emberi kapcsolatokban is úgy van, hogy amikor valaki nagyon el akarja hitetni a másikkal, hogy ez bizony valóságos és őszinte, akkor tudod, hogy igazából nem az. S mindig kiderül, hogy valami rejtett dolog van a háttérben.

A nő, aki beleszólt, miután felvettem, kétszer köszönt, mintha először nem hallott volna. A harmadiknál már felkeltette az érdeklődésemet, és csak figyeltem, hogy mikor és mit kezd el beszélni. A hadarásnál is jobban hadart: az OTP-től telefonál és az egész beszélgetésünket rögzítik. Szokásos, a valódi OTP és a többi cég is ezt szokta mondani, csak nem így, hogy még levegőt is elfelejt venni. Az ügyintézőnek beállított hölgy ezekután rá is tért arra, hogy rákérdezzen, én inditottam-e ebben a pillanatban függőben lévő tranzakciót.

Nemet mondtam, a fejemben pedig bekapcsolt a vészvillogó. De az ember kíváncsi egy fajzat. A nő aztán újból elismételte, és úgy dobált információkat, mintha meg akarna győzni. A tranzakció

bizonyos Szabó Zoltánnak ment. Az egyik utalás 120.000, a másik 100.000 ft.

Jött a kérdés, hogy ismerem-e az illetőt? Nem, és érezhető volt, hogy igazából most teszem le, köszönöm, de ekkor a várható gyorsasággal folytatta: akkor azon nyomban jelzi ezt az ERSTE banknak, mivel tisztában van vele, hogy az az én bankom és letette.

Letette.

Nem telt el két perc sem, újracsörgött a telefonom:

+361/203-5885.

Emellé kiírta a Hiya, hogy potenciálisan csalás. Amikor kinyomtam, újrahívott: ezt összesen négyszer játszottuk el, majd a negyedik után már észbekapott, hogy nem, nem fogom felvenni.

Úgy tűnik, hogy így gazdaság válság és fizetés nap elején szeretettel és gátlástalanul próbálkoznak be az ilyen emberek, csak tudnám, hogy mi értelme? Hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel akkor, amikor valakit meglopnak? Hogyan nincs bűntudatuk azoknak, akik idősebb személyeket károsítanak meg egy-egy telefonhívás segítségével? Hogyan juthat el valaki arra a pontra, hogy a csalást választja, mint „életcél"?

Ábel Anitának elege lett a pénzlehúzó csalókból – figyelmeztetett mindenkit, és kemény lépéseket tesz

Olvass tovább...

Olvass tovább...