Óriási hajóbaleset történt a Balatonon, de a hatóságok eltitkolták a Magyar Titanic tragédiáját

A világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófájának a Titanic elsüllyedése számít. A luxusgőzös rögtön az első transzatlanti útján a hullámsírba merült, miután számos elképesztő malőr eredményeként 1912-ben jéghegynek ütközött, másfélezer ember halálát okozva.

Kevésbé ismert, hogy egy efféle tragédia Magyarországon is megtörtént, mégpedig nem is olyan rég, 1954-ben. Az éppen csak lezárult Rákosi-korszakot követően azonban még működtek a régi reflexek, és igyekeztek eltussolni az ügyet.

A baleset elszenvedője az 1917-ben épült Pajtás gőzhajó volt, amely 1954. május 30-án borult fel a Balatonon, 22 halálos áldozatot követelve. A katasztrófa ellenére a hajót kimentették, helyrehozták, és még 1987-ig szolgálatban állt.

A magyar, aki arannyal bélelt kabátban halt meg a Titanicon

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A Pajtás eredetileg dunai átkelőhajó volt, de a második világháborúban aknára futott, és elsüllyedt. Felújították, majd 1951-ben átszállították a Balatonra, ahol három évvel később ismét csak elérte a végzete.

A balatoni hadrendbe állítása előtt olyan módosításokat végeztek rajta, hogy a kapitánya többször is írásban jelezte, miszerint az átépítés nem megfelelő, nem lehet biztonságosan haladni a megmagasított hajóval.

A tragédia éppen gyereknapon következett be, jó látási viszonyok között. A Pajtás a 6 fős személyzet mellett mintegy 170–175 utast szállított. Éppen Balatonfüredet készültek elhagyni, amikor az utasok áttódultak a hajó bal oldalára, hogy megcsodálják a vitorlásversenyt.

Bizonyítékot találtak arra, hogy a Titanic tragédiáját „odafentről” okozhatták, a jéghegy csak az eszköz volt

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A vízi jármű ettől azonban megbillent, mire a rémült utasok jobbra szaladtak át. A hajó végül az oldalára borult, és hiába kezdődött meg azonnal a mentés, 22 személy meghalt, több mint félszázan pedig megsérültek – főleg gyerekek. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH, ávó) emberei is gyorsan a helyszínen teremtek, de csak a nyomok eltüntetésén szorgoskodtak.

„Csak halvány, álomszerű foszlányok jelennek meg, hogy hogyan léptem át a fedélzet korlátját, hogyan másztam felfelé a hajó felfordult aljára, hogyan kerültem a mentésünkre érkező vitorlásba, hogyan másztam (ugrottam?) fel a magasan lévő mólóra. Aztán valami nagy kert zöld füvén (a Szívkórház, mint utólag megtudtam) voltunk nagyon sokan – mind csuromvizes ruhában. Valaki odajött, hogy nem fáj-e az arcom (nem fájt). Nem értettem, hogy miről beszél. Akkor értettem meg, amikor később tükörbe nézve megláttam, hogy csupa piros folt volt az arcom. A hírekből hallottam utána, hogy a fűtő kiengedte a gőzt, hogy fel ne robbanjon a hajó. Ez a gőz csaphatott meg”

– emlékezett vissza a történtekre az Origónak Illés Erzsébet csillagász, aki akkor 17 éves volt, és elmondása szerint a hajó már a beszálláskor rettentően imbolygott, tehát nem az utasok felelőtlen viselkedése okozta a tragédiát.

^{Fotó: Fortepan / Adományozó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum}