Tényleg másképp szexeltek az ókori rómaiak, mint a mai emberek?
Olvass tovább...
Az iszákos Zénón sem érdemelte ezt a sorsot.
A legendás Római Birodalom bukása és megszűnése nem napok alatt ment végbe, hanem sok évszázados folyamat következményeként. Előbb 395-ben kettéosztották, hogy hatékonyabban tudjanak védekezni a barbár támadások ellen, ám „európai” fele, a Nyugatrómai Birodalom már 476-ban összeomlott.
Az örökséget így a Keletrómai (vagyis Bizánci) Birodalom vitte tovább, amely egészen 1453-ig fennállt. Ennek első császárai közé tartozott a Trák-dinasztiába tartozó Zénón, aki 474 és 491 között ülhetett – kisebb megszakítással – a bizánci trónon.
Olvass tovább...
Az uralkodó (kár lenne tagadni) masszív alkoholista volt, mégis sikeresen vette fel a harcot az udvarában gyakran előforduló összeesküvésekkel és intrikákkal. Csodaszámba ment, hogy 17 esztendőn keresztül meg tudta tartani a hatalmát, végül azonban egy családi perpatvar okozta a végzetét.
A legenda szerint Zénónt véletlenül élve temették el, a felesége azonban nem volt hajlandó megmenteni – naná, alig várta, hogy a kötekedő férj eltűnjön az útból. Mivel örökösük nem volt, Ariadné császárné a mélyen vallásos, idős Anasztaszioszt jelölte ki utódnak, akit feltehetőleg finoman befolyásolni is tudott.
Olvass tovább...
De vajon tényleg élve került sírba az iszákos császár? Bizánci történetírók is feljegyezték, hogy a súlyos betegségbe esett Zénónt többen hallották kiabálni a szarkofág fedele alól, ám a feltehetőleg vérhasban vagy epilepsziában szenvedő férfinak senki sem nyújtott segítséget.
„Könyörüljetek rajtam!”
– hallatszott a hangja állítólag három napon keresztül, és (hogy a história még kísértetiesebb legyen) megpróbálta leemelni a sírfedelet is magáról. Ez persze egyedül nem ment neki, és végül örökre elnémult. A legendát talán igazolni lehetne, ha megvizsgálnák a császár sírját, ám erre egyelőre nem vállalkoztak a szakértők.