Puzsér Róbert: „Berki Krisztián nem ezt érdemelte”

Puzsér Róbert sosem rejtette véka alá a fájdalmasan őszinte véleményét Berki Krisztiánról, aki tegnap 41 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Még bírósági ügyük is volt, és elég durva jelzőkkel illették egymást az utóbbi években, így sokan várták, hogy vajon mit reagál a kritikus a híresség halálára – Puzsér Róbert most egy olyan írást közölt, amivel rengeteg embert meglepett.

„Perben és haragban álltam Berki Krisztiánnal, bár részemről ez nem volt személyes – a halálhírét hallva mégis keserűséget érzek. Bármilyen ártalmas és mérgező volt az a szerep, amit játszott, valaki játszotta azt a szerepet, és őt ki lehetett volna menteni a hazugságkonstrukció mögül, így azonban egyszer s mindenkorra elveszett a lehetősége annak, hogy szembenézzen önmagával. Talán nem volt nagy esélye a megtisztító katarzisra, de többé semennyi nincs – a magyarság pedig soha nem tudja meg, mely bűnözői, gazdasági és kormányzati körök döntései nyomán lett Berki Krisztiánból FTC-elnök, trash-celeb, közszereplő és főpolgármester-jelölt.

Berki Krisztián nemcsak a személyijét adta, hanem a személyét. Az arcát, az életét, a sorsát tette fel arra, hogy a magyar társadalmat a nagyvállalkozói státuszának és a luxuséletmódjának a hazugságával az elit ellen uszítsa. Az együttérzésre való képtelenségének médiaélménye és a filléres bölcseségei ugyanúgy az összefüggő hazugságfelépítmény részei voltak, ahogy a Molnár Richárdtól kölcsönzött Bentley, a replikaórák meg a hungarocellből gányolt aranytömbök. Berki Krisztián soha nem mutathatott gyengeséget, még maga előtt sem, mert azt hitte, ha az illúzió eloszlik, ő megsemmisül. Nem kellett volna, hogy így legyen, végül mégis teljesült.

Berki Krisztiánnak az a sors járt volna, hogy árufeltöltőnek jelentkezik az Auchanba. Az az a sors járt volna, hogy törvényes munkából középosztályos életet él. Ő ezt bizonyára büntetésnek érezte volna, mindenki más meg tudni véli, hogy ez amúgy helyesen így megy. Tíz évre rá már ő is belátta volna. Csakhogy a felső tízezer büntetésnek érezné a luxusmentes életet – márpedig ez az a csoport, amelyikbe Berki Krisztián hazudta magát, és ez az a csoport, amelyik elhitette vele, hogy befogadta őt, mint tiszteletbeli nagyvállalkozót.

Berki Krisztián nem ezt érdemelte: börtönben lenne a helye. Berki Krisztián szélhámos volt, stróman volt, gazdasági bűncselekmények kifutófiúja volt, felfüggesztett ítéletet kapott a költségvetés megkárosításáért, megbízásból demoralizálta és infantilizálta kezébe nyomott aláírások ezreivel az önkormányzati választást – nem kétséges, hogy börtönben lenne a helye. Nemcsak az igazságosság követelné meg, hanem a tanulság igénye a széles magyarságnak meg az őt bálványozó tinédzsereknek arról, hogy mi a cselekmény, és mi a következmény.

A tömegközlekedés megrendszabályozása a Bentley volánja mögött már félreérthetetlenül jelezte, hogy az Édes Élet című trash-reality szkriptje és Berki Krisztián sorsa szétbogozhatatlanul összefonódott – a szélhámos elhitte a szélhámosságát: úgy érezte, minél botrányosabban adja elő magát, neki az annál jobb lesz, mert a felső tízezer megvédi bármitől, hisz köztudottan Berki Krisztián az ő önpusztító extrémsportjuk, az élet meg egy országos tévécsatornán futó, aprólékosan megkoreografált, mézédes valóságshow. Most a magyarság megízlel Berki Krisztián életének tényleges zamatából egy leheletnyit, és keserűbb, mint az epe. Berki Krisztián nem volt bűnöző. Berki Krisztián csak egy csaló volt. A története nem lesz tanulság, ő soha nem lesz tanú, és soha nem bánhatja már meg a bűneit”

– írta Puzsér Róbert.

A kritikus nem hazudtolta meg önmagát, hiszen a búcsúposztjával egyszerre meg is adta egy bizonyos szinten az ilyenkor elvárható tiszteletet az elhunyt Berki Krisztiánnak, meg nem is, mivel nem egészen teljesült a „halottról vagy jót, vagy semmit” elvet betartania, és még ilyenkor is kegyetlen őszinteséggel osztotta meg a gondolatait vele kapcsolatban – az eddigi visszajelzések alapján páran nehezményezték ezt, de bőven akadtak olyanok is, akik egyetértettek vele.

Itt lehet megtekinteni Puzsér Róbert teljes írását: