Mi lesz ezután? Meghalt a világ legboldogabb embere

101 éves korában meghalt a világ legboldogabb embere. Az ausztrál Eddie Jaku saját magát nevezte így önéletrajzi könyvében, a sorsárért azonban mégsem kell irigyelnünk, hiszen a férfi megjárta a nácik haláltáborait is.

Eddie Németországban született nem sokkal az első világháború befejezése után. Fiatal felnőttként élte át Auschwitz és Buchenwald borzalmait, a szüleit viszont a koncentrációs táborban elvesztette.

^{Fotó: Profimedia}

Jellemző az átéltekre, hogy az emlékeit felidéző könyvet csupán tavaly, kereken 100 éves korában jelentette meg, addig igyekezett elfojtani magában a tragikus élményeket. Nem volt könnyű már az indulás sem számára, hiszen 13 éves volt, amikor Adolf Hitler hatalomra került, pár évvel később pedig Eddie-t kirúgták a középiskolából zsidó származása miatt.

Gépészmérnöknek tanult, távol a családjától, és közben egy árvaházban lakott. 1938 novemberében tért haza a szüleihez, hogy velük ünnepelje a pár 20. házassági évfordulóját. Később a fiú ezt nevezte élete egyik nagy balfogásának.

Csak egyetlen éjszakát tölthetett a gyerekkori ágyában, másnap reggel ugyanis egy náci csoport rátalált. Megölték a kutyáját, felégették a házukat, és horogkeresztet akartak karcolni a karjára.

1939-ben Buchenwaldba került, de a következő években több francia és belga koncentrációs táborban is megfordult. Belgiumban sikerült a családjával megszöknie, és egy olyan padláson éltek, mint a naplójáról híressé vált Anne Frank.

Hamarosan újra elfogták őket, és 1944-ben következett számukra a legnagyobb borzalom: Auschwitz. Eddie szüleit rögtön az érkezük után a gázkamrába küldték, az ördögi kísérleteket folytató doktor Mengele nem kegyelmezett nekik.

„Már az apám mellett ültem a teherautón, amikor Mengele egyik embere rám üvöltött, hogy nem oda kell mennem. Az apámat elvitték a teherautóval, nekem pedig a táborba kellett gyalogolnom”

– idézte fel Eddie az emlékeket. Soha többé nem látta a szüleit. Aztán gyakran hallotta a rabtársai halálsikolyait, akik inkább önként rohantak bele az árammal védett kerítésbe, semmint tovább maradjanak.

Eddie a mérnöki végzettsége miatt maradhatott életben, a tudását hasznosnak ítélték meg. Összebarátkozott egy Kurt nevű férfival, és ez némileg könnyebbé tette a táborbeli életét. De 1945 januárjában mindannyiukat halálra ítélték a szövetségesek közeledtének hírére.

Eddie egy szennyvízcsatornában bújt el az őrök elől, aztán kiszökött a nagy zűrzavarban, és hónapokig egy barlangban húzta meg magát. Csigákat és más undokságokat evett, közben pedig kolerás és tífuszos lett.

28 kilósra fogyva határozta el, hogy elmegy a legközelebbi főúthoz, és ott a sorsára bízza magát. Amerikai katonák találtak rá, és az orvosok 35 százalék esélyt adtak neki a túlélésre. De Eddie megúszta, és csodával határos módon a barátja, Kurt is életben maradt.

A sors fintoraként Eddie 1946-ban éppen Hitler születésnapján házasodott meg. 1950-ben költözött át Ausztráliába, és feleségével 75 éven keresztül kitartottak egymás mellett. Az átéltek ellenére Eddie azt vallotta, hogy nem szabad gyűlölködni, mert az nemcsak az ellenséget, de magát a gyűlölködőt is tönkreteszi.