Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Tizenhét albínó él egy családban, és nincs könnyű életük

Tizenhét albínó él egy családban, és nincs könnyű életük

Élet

Tizenhét albínó él egy családban, és nincs könnyű életük

Élet

Promotions 09:09

Pakisztánban kutyaürüléket kentek a lépcsőjükre, folyton terrorizálták őket.

Az albinizmus nemcsak az állatvilágban, de az embereknél is viszonylag gyakran előfordul. A színanyag képződésének veleszületett zavaráról van szó, amelynek következtében a pigmentáció nem tökéletes, és ez okozza a szokatlanul fehér bőr- vagy hajszínt.

A rendellenesség öröklődik, az viszont merőben zavarba ejtő, hogy a pakisztáni Parvez családban elképesztően sok albínó születik. Talán a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülnek vele, egyelőre azonban mindennek csak az árnyoldalát látták.

Fotó: Profimedia

A ma már az angliai Coventryben élő famíliában 17 pigmenthiányos személy található. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a családfő Aslam Parvez, illetve fivére Pakisztánban ugyancsak albínó nőket vettek feleségül, ezáltal pedig megnövekedett a rendellenesség előfordulásának kockázata.

A most 64 éves Aslamnak 6 gyermeke született, és mindegyik tejfehér bőrű és hajú. A testvére 7 utódot nemzett, közülük 4-en vitték tovább a szülők genetikai örökségét. Mivel ez a „normál” gyerekekben is benne van, 2 nem-albínó testvérnek máris összesen 3 albínó utóda született.

Mindez nem betegség, bár nagyobb kockázattal jár, hiszen a bőr könnyebben leéghet. Teljes albinizmus esetén a szem világoskék vagy rózsaszín, ami szintén fokozott érzékenységgel jár. A családtagok hálásak is az égnek, ha valaki nem ezzel születik közülük.

„Mint bármilyen fogyatékosságot, a látásvesztést sem könnyű elfogadni, bármilyen optimista is legyen az ember”

– mondta a részleges vaksággal küszködő, 42 éves Naseem Akhtar. Aki büszke a családjára és a DNS-eire, annak hátulütőit azonban már nehezebben viseli. A környezetük is sokat bántotta őket, ezt pedig a gyerekek viselték a legnehezebben.

„Állandó terrorban és megszégyenítésben éltünk. Sohasem hívtak meg bennünket szülinapi partikra, és a sportcsapatokba is ritkán válogattak be minket a rossz látásunk miatt. A lépcsőnkre kutyaszart kentek, betörték az ablakainkat, és egyszer még petárdát is dobtak a házunkba a postaládán keresztül”

– árulta el Naseem a pakisztáni időket felidézve. Ma már azonban ezzel nem törődik, hanem látássérült emberek oktatásával foglalkozik. Úgy véli, még ha nem is passzolnak ebbe a világba, ők is ugyanolyan fontosak, mint mások.

Borítókép: Profimedia