Amit a férfidivat az újkornak köszönhet

Gyerekholmiból nyári ruhadarab

A rövidnadrág azon túl, hogy bizonyos európai népcsoportok nyári férfiviseletének szerves részét alkotta, eredendően kisgyerekek ruhadarabjának számított még a huszadik század második felében is, mikor világhódító útját megkezdte. Ma már a férfi rövidnadrág egy teljesen átlagos, hétköznapi ruhadarab, senkinek eszébe se jut csupán gyerekekhez társítani.

Népszerűsége teljességgel érthető, hiszen mutatós, kényelmes és a meleg időjárási viszonyok között igencsak praktikus ruhadarab.

Átlagos ruhadarabbá válásáig hosszú utat járt be, számos változata ismert, de legélénkebben a nyolcvanas évek futballista szereléséből maradhatott meg sokak emlékezetében. Igazából ez volt az az időszak, mikor az utcai viseletben is létjogosultságot nyert, ma pedig már az elegánsabb megjelenést igénylő helyzetekben is elfogadottá váltak bizonyos változatai.

Amit a hátunk közepére kívántunk

Cipelni, főleg kézben hurcolni fontos tárgyainkat, soha nem szeretett senki, amióta ember él a földön. Mivel ez a feladat eredendően a férfiakra hárult, nem csoda, hogy a legpraktikusabb megoldás erre a gondra egy ugyancsak férfias „szakterületen” nevezetesen a hadseregek berkeiben született meg.

A mindenkori katona ellátmányát, számos felszerelési tárgyát egy háton hordozható, szíjakkal és csatokkal rögzíthető zsákba tömörítette az ismeretlen problémamegoldó, és ezzel meg is született az első férfi hátizsák.

A civil, hétköznapi viselet részeként sokáig csak mint a turisták nélkülözhetetlen kiegészítő eszköze játszott szerepet, de lassan áttörte a társadalmi korlátok falát, és bizonyította hasznosságát az élet minden területén. Napjainkban már az ételfutároktól kezdve az irodai dolgozókon át a diákokig gyakorlatilag mindenki használja, számtalan formában, méretben és stílusban kapható, egyszóval az egyik lehető legnépszerűbb kiegészítő.

Na, de mit tesz a tárca nélküli miniszter?

Akinek a szóban forgó kiegészítőhöz csak névleg van köze, hiszen a tárca az ő esetében hatáskört jelent. A bankjegyek elterjedéséig a készpénz kezelése, hordozása meglehetősen nehézkes és kényelmetlen volt.

Pénzzel elsősorban férfiak, azon belül is csak bizonyos foglalkozást űzők - kereskedők, adószedők, stb . – bántak. A bankjegyek egészen más anyaga és alakja nem tette lehetővé az addigi tárolási módokat, így valami egészen újat kellett kitalálni. Röviden ennyi volna a férfi pénztárca eredettörténete, azé a kiegészítőé, ami a kezdetektől a mai napig nem csupán státusszimbólum, hanem a jó vagy éppen a rossz ízlés tükre is egyben.

A tárcát ma már természetesen nem csupán készpénz tárolására használjuk, hiszen bevásárló és bankkártyákon kívül, számos más fontos személyes tárgyat és iratot is ebben a kiegészítőben tartunk magunknál. A személyi igazolvány, a lakcímkártya és a jogosítványi jól megfér benne a szeretett családtagok fényképei és a készpénz társaságában.

Ezért sem mindegy, milyen erős anyagból készül, mennyi hely van benne és elég biztonságos-e, tehát érdemes ezeket a szempontokat szem előtt tartani, amikor beszerezzük. Annyi biztos, hogy egy vastagon kitömött tárca megnyugtató látvány, egyben a férfiasság, a saját lábán megállni képes családfenntartó egyik örökbecsű szimbóluma is.