Putyin saját rendszerének foglya lett? – Egyre mélyebb a válság Oroszországban

Közel hétezer, a Kremlnek címzett levél szivárgott ki orosz katonáktól és családtagjaiktól, miközben egy volt brit katonai attasé arról beszélt, hogy Vlagyimir Putyin mára "a saját rendszerének foglyává vált". Egyre nehezebb fenntartani azt a rendszert, amelyet Putyin több mint két évtized alatt épített fel.

Kiszivárgott levelek szerint az orosz katonák egy része már saját parancsnokait tartja a legnagyobb veszélynek

A Le Monde által ismertetett dokumentumok szerint egy biztonsági rés következtében csaknem hétezer olyan levél vált hozzáférhetővé, amelyeket orosz katonák és hozzátartozóik küldtek a Kremlnek.

A levelek jelentős része nem az ukrán hadseregről vagy a harctéri nehézségekről szól, hanem a saját hadvezetés működéséről. A katonák rendszeres visszaélésekről, korrupcióról, önkényes döntésekről és embertelen bánásmódról írnak. Több levél szerint előfordul, hogy az elesett katonákat nem halottként, hanem eltűntként tartják nyilván. Ez nemcsak a veszteségek valódi mértékének elfedésére lehet alkalmas, hanem arra is, hogy a családok ne jussanak hozzá a nekik járó pénzügyi juttatásokhoz.

A dokumentumok egy része arról is beszámol, hogy egyes parancsnokok kenőpénzt követelnek azért, hogy valakit ne küldjenek a legveszélyesebb frontszakaszokra. Aki nem fizet, vagy nem adja át bankkártyáját és annak PIN-kódját, azt büntetésből olyan bevetésekre vezénylik, ahonnan kevés az esély a visszatérésre.

A levelek verésekről, földbe vájt büntetőgödrökről és más fizikai megtorlásokról is írnak. Több katona azt állítja, hogy a sebesülteket megfelelő orvosi ellátás nélkül küldik vissza a frontra.

A meghatározott idejű szolgálatból véget nem érő háború lett

Számos katona eredetileg meghatározott időre szerződött, a gyakorlatban azonban már évek óta nem tud leszerelni. A dokumentumok szerint a rotáció hiánya, az állandó harci készültség és a folyamatos bizonytalanság miatt sokan úgy érzik, saját hadseregük foglyaivá váltak, de a hadifogságból hazatérő katonák helyzete sem könnyebb. A beszámolók szerint előbb biztonsági átvilágításon esnek át, majd többen ismét a frontra kerülnek.

Putyin olyan rendszert épített, amelyből már ő sem tud könnyen kilépni

John Foreman, Nagy-Britannia egykori moszkvai katonai attaséja szerint Vlagyimir Putyin mára saját hatalmi rendszerének foglyává vált. Foreman azt állítja, hogy az Ukrajna elleni invázióról nem az orosz állam teljes vezetése döntött. Szerinte a támadásról Putyin és egy rendkívül szűk kör határozott, miközben az államapparátus jelentős része sem tudott előre a tervekről.

A volt diplomata felidézte, hogy még hónapokkal a támadás előtt személyesen tárgyalt az orosz vezetéssel, amely akkor kategorikusan tagadta, hogy invázióra készülne. A brit hírszerzés ugyanakkor már ekkor nagyszabású csapatösszevonásokat figyelt meg az ukrán határ közelében.

Foreman szerint Putyin mára egy olyan politikai rendszert irányít, ahol egyre kevesebb a valódi visszajelzés, a döntések pedig egy szűk, hozzá hű kör kezében összpontosulnak. Az orosz elnök már nem talál olyan utódot, akiben teljes mértékben megbízna, miközben a rendszer haszonélvezőinek is érdekük, hogy ő maradjon hatalmon. Emiatt Putyin saját hatalmi rendszerének foglyává vált: olyan struktúrát épített ki, amelynek működése nagyrészt az ő személyére épül.

Emiatt sokkal valószínűbb, hogy Putyin hivatalban marad élete végéig, mint hogy önként átadja a hatalmat, távozása után pedig nem rendezett utódlás, hanem bizonytalan hatalmi átrendeződés következhet.

A háború alatt az orosz elit tovább gazdagodott, miközben a fronton egyre nő az elégedetlenség

A Nyugat szankciói és a külföldi vállalatok kivonulása után a Kremlhez közel álló üzleti körök jelentős vagyont szereztek. Foreman szerint számos értékes vállalat és gazdasági eszköz került a rendszerhez hű szereplők kezébe, miközben Oroszországban a milliárdosok száma rekordot ért el.

Ez éles kontrasztot mutat azokkal a levelekkel, amelyekben a fronton szolgáló katonák saját fizetésük, ellátásuk és bánásmódjuk miatt kérnek segítséget a Kremltől.

Ráadásul az ukrán dróncsapások és a háború elhúzódása miatt a konfliktus már nem marad távol az átlagos orosz állampolgároktól sem.

Az energiaipari létesítményeket ért támadások, valamint az egyre gyakoribb fennakadások fokozatosan gyengítik azt a képet, hogy a háború csak a frontvonalon zajlik. Ennek ellenére semmi sem utal arra, hogy Putyin kész lenne feladni céljait vagy rövid időn belül lezárni a konfliktust.

Egy háborút sokáig lehet fegyverekkel fenntartani. A bizalmat azonban sokkal nehezebb. Ha a fronton harcoló katonák már a saját parancsnokaiktól kérnek védelmet, miközben a Kremlben is egyre szűkebb körben születnek a döntések, az nem éppen a rendszer erejét mutatja. Az orosz-ukrán háború ára már nemcsak a csatatéren, hanem magán az orosz államon is egyre láthatóbb.