Váratlanul rengeteg aranyat találtak a híres magyar vidéken, még a szőlőszemeket is beborítja

Van egy történet, ami Tokaj-Hegyalja dűlőin született, és amit a borospincék hűvös, sötét falai között suttogtak tovább nemzedékről nemzedékre. Egy legenda, amelyben a szőlő nemcsak édes nektárt, hanem valami egészen különleges, aranyló kincset is rejt. Ahol a napsütés másképp csillan a fürtökön, és a pohárban nem pusztán bor hullámzik - hanem a múlt századokon átívelő misztikum ígérete.

Hogy mi volt ez az aranyló titok, amiért királyok és tudósok versengtek, és amitől a tokaji bor nemcsak itallá, hanem szinte szent gyógyelixírré vált? A válasz ott lapult minden kortyban, minden szőlőszemben - és egy apró, meghökkentő részletben, amit csak a legkitartóbb kutatók mertek egészen a végéig követni.

A legenda, ami évszázadok óta lázban tartja a világot

Képzeld el, hogy a szőlő, amit leszüretelsz, apró, csillogó aranyszemcséket rejt. Nem, ez nem egy tündérmese, hanem egy olyan jelenség, ami évszázadokon keresztül foglalkoztatta a tudósokat és az uralkodókat.

A Tokaj-hegyaljai borvidéken ugyanis rendszeresen találtak "növényi aranyat" a szőlőszemekben, ami miatt a tokaji bort nemcsak itták, hanem gyógyszerként tisztelték. Pestis, láz és mindenféle nyavalya ellen ezt tartották a leghatásosabb csodaszernek.

De mi volt valójában ez a rejtélyes arany? Tényleg a földből nőtt ki, ahogy a régiek hitték? Vagy egy hatalmas átverés az egész? A Tokaj-Hegyalja Egyetem kutatói most a végére jártak a rejtélynek, és a felfedezésük legalább annyira döbbenetes, mint maga a legenda.

Arany a földben, arany a szőlőben?

A kora újkorban, sőt, már Mátyás király idejében is szentül hitték, hogy az arany képes növényként kinőni a földből.

A szőlőültetvényeken rendszeresen találtak arany indákat és szálakat, amikről azt gondolták, a föld mélyén lévő kénes gőzök hozzák létre.

A legizgalmasabb jelenség azonban a szőlőszemeken megjelenő apró aranyszemcse volt, amit szinte kizárólag Tokaj-Hegyaljához kötöttek.

A kutatásból kiderült, hogy részben tényleg aranyat találtak. Ezek késő bronzkori, vélhetően szakrális céllal elrejtett aranykincsek voltak, amiket a földmunkák során találtak meg. De mi a helyzet a szőlőszemeken lévő arannyal? A kutatók tűzpróbának és kémiai vizsgálatoknak is alávetették a szemcséket, hogy kiderítsék az igazságot.

A döbbenetes igazság: a "növényi arany" valójában egy poloska petéje

És itt jön a csavar, amire senki sem számított. A rejtélyes, csillogó aranyszemcsékről, amiknek a tokaji bor a gyógyhatását köszönhette, végül 1895-ben kiderült, hogy valójában egy poloskafaj petéi voltak. Az apró, aranyszínű peték tökéletesen megtévesztették a korabeli tudósokat, akik szentül hittek benne, hogy valódi aranyat találtak. De akkor a gyógyhatás csak átverés volt? A kutatók szerint nem.

A tokaji bor gyógyerejét nem a poloskapeték, hanem a tokaji bólusz, egy különleges agyagásvány adta, amit szintén a borvidéken bányásztak. Ezt az agyagot már korábban is ugyanazokra a betegségekre (pl. pestis) használták, mint később a bort. A régiek egyenlőségjelet tettek a kettő közé: ahol ilyen gyógyhatású föld van, ott a szőlő is csodát tesz.

A "növényi arany" legendája pedig csak ráerősített erre a hitre, és a tokaji bort a világ leghíresebb és legkeresettebb italává tette.