Gigantikus szörnyeteg emelkedett ki az óceán aljáról, a tudósok szívinfarktust kaptak a borzalom láttán

A tudományos világot lázban tartja egy egészen bizarr és eddig soha nem látott felvétel, amely a Csendes-óceán keleti részén, a Revillagigedo-szigetcsoportnál készült. A búvárok és tengerbiológusok először azt hitték, a szemük előtt zajlik a természet legkegyetlenebb drámája: egy félelmetes galápagosi cápa látszólag rátámad egy békésen úszó, gigantikus méretű ördögrájára. A kutatók a legrosszabbra készültek, de ami ezután történt, arra senki sem számított. A "borzalom" valójában egy olyan viselkedés volt, ami teljesen új megvilágításba helyezi ezeknek a csúcsragadozóknak az intelligenciáját és leleményességét.

Amikor a ragadozó csak egy jó vakarózásra vágyik

Az IFLScience által is bemutatott kutatás szerint a tudósok három különböző alkalommal is lencsevégre kapták, amint galápagosi cápák (Carcharhinus galapagensis) szándékosan megközelítenek hatalmas ördögrájákat (Mobula birostris), majd a testüket hozzájuk dörzsölik. A cápák, mivel nincsenek kezeik, kreatív módszereket találnak ki, hogy megszabaduljanak az élősködőktől és az elhalt hámsejtektől. Korábban láttak már bálnákat tengeri hínárral "pakolni" az arcukat, vagy a homokos tengerfenéken hemperegni, de az, hogy egy másik élőlényt használjanak mobil vakarózó állomásként, egészen új felfedezés.

A felvételeken jól látszik, hogy a cápák lelassítanak a ráják megközelítésekor, majd közvetlenül az érintkezés előtt felgyorsulnak, hogy a dörzsölés a lehető leghatékonyabb legyen. Leggyakrabban a ráják hasi oldalát, a száj környékét célozták meg.

Türelem és menekülés

És hogy mit szólt ehhez a "gigantikus szörnyeteg", azaz az ördögrája? A reakciójuk a cápa méretétől függött. Két esetben, amikor fiatalabb, kisebb cápák próbálkoztak, a ráják meglepő türelemmel viselték a dolgot és szinte mozdulatlanul tűrték, hogy a cápák rajtuk élesítsék a bőrüket.

A harmadik esetben azonban egy kifejlett, felnőtt cápa közeledett és a rája viselkedése drámaian megváltozott. Azonnal menekülőre fogta, hátrafelé bukfencezett, hirtelen irányt váltott és gyorsítani kezdett, hogy lerázza a kéretlen "ügyfelet".

A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy a cápák időnként valóban vadásznak a fiatalabb rájákra és a felnőtt rája a nagyobb cápát már valós fenyegetésként azonosította, talán egy korábbi rossz tapasztalat miatt.

Miért van erre szükség?

A jelenség hátterében az állhat, hogy a cápák által kedvelt "tisztogató állomások" - ahol apró halak távolítják el róluk az élősködőket - egyre zsúfoltabbak, vagy a turizmus és a búvárkodás miatt megzavarták őket. A cápák ezért új, alternatív megoldásokat keresnek a tisztálkodásra. Az ördögráják pedig, a maguk hatalmas, simának tűnő, de valójában érdes felületükkel, tökéletes, mobil "bőrápolási eszközt" jelentenek számukra. A felfedezés ismét bebizonyította, hogy a természet mindig képes meglepetést okozni és az állatok viselkedése sokkal összetettebb és intelligensebb, mint azt valaha is gondoltuk volna.

A jelenet itt is megtekinthető, elképesztő látvány: