A cuki lajhárbébi is tudja, hogy anyucit ölelve nem eshet baja

Minden állatnak megvan a maga meghatározó tulajdonsága, vagy legalábbis az, amit mi gondolunk róla, mivel egyáltalán nem mindig fedi a közhiedelem a valóságot. Az oroszlán bátor, a farkas magányos, a bagoly bölcs, a disznó mocskos, a lajhár pedig lassú és lusta – nos, az utóbbinál is csak a fele igaz, mivel a lajhár valóban rendkívül lassú, de egyáltalán nem lusta, hiába tűnik annak.

A lajhárok emlősök, és egészen különleges kinézetük van. Hosszú karjaikon karmok vannak, azokkal kapaszkodnak a fákon, és szépen, komótosan araszolgatnak a gallyakon finom falatokat kutatva, mivel általában levelekkel táplálkoznak. Szőrükön az alga megjelenése sem szokatlan, és annyira alkalmazkodtak már a fenti, fákon folytatott élethez, hogy a földön már szinte alig tudnak haladni – de amikor megteszik, akkor nagyon cukik az idétlen kis mozgásukkal.

A napi 9-10 óra alvást igénylő, leginkább Közép-, illetve Dél-Amerikában élő lajhárok agya nagyon pici, szóval nem éppen eszes állatok, így nem meglepő, hogy sajnos komoly százalékuk úgy hal meg, hogy a saját karját gallynak nézi csüngés közben, így véletlenül saját magába kapaszkodik, majd leesik a fáról.

Nemrég egy William Steele nevű férfi egészen káprázatos fotókat készített Costa Ricában egy fán lógó lajhárról, és a belé kapaszkodó lajhárbébijéről, ami természetesen tökéletes biztonságban érezte magát anyuciba csimpaszkodva. Nagyon édesen néztek ki együtt, így ezeknek a felvételeknek a megtekintését leginkább azoknak ajánljuk, akiknek most jót tenne egy kis cukiság: