Ez a Netflix vígjáték most az internet kedvence – mindenki erről a szívmelengető sztoriról beszél

Vannak filmek, amelyek nem azért maradnak velünk, mert megdöbbentenek vagy formabontóak, hanem mert pontosan arra emlékeztetnek, amit már régen elfelejtettünk: hogy a legegyszerűbb történetek tudnak a legmélyebben megérinteni. A Nagyik (eredeti címén Nonnas) pontosan ilyen. Egy meleg, ízes, fűszeres film az emlékezésről, az újrakezdésről és arról, hogy néha a legjobb recept nem egy séfkönyvből, hanem a nagymamák emlékeiből születik.

Egy férfi és négy nagyika: így kezdődik a gyógyulás receptje

A történet főhőse Joe (Vince Vaughn), aki az édesanyja és a nagymamája elvesztése után üresnek érzi az életét. Nincs több vasárnapi ebéd, nincs már illat, ami a gyerekkorába repítené vissza. Egy váratlan ötlettől vezérelve úgy dönt: a gyászból és az emlékekből valami újat teremt. Éttermet nyit, méghozzá olyat, ahol nem fiatal séfek, hanem tapasztalt nonnák – olasz nagyik – vezetik a konyhát.

A filmben olyan legendás színésznők tűnnek fel, akiknek az arca ismerős lehet a korábbi évtizedekből: Susan Sarandon, Lorraine Bracco, Talia Shire és Brenda Vaccaro. Karaktereik nem karikatúrák, nem harsány vígjátéki figurák – hús-vér emberek, akik újra értelmet találnak az életükben, miközben megtanítanak minket főzni, érezni és kapcsolódni.

Konyhai káosz és könnyek: de ez nem egy gasztroshow

Bár a Nagyik középpontjában egy étterem áll, mégsem egy klasszikus gasztrofilm. Itt nem az alapanyagok tökéletessége a lényeg, hanem az emlékek, amiket az étel felidéz. Az illatok, a gesztusok, az, hogy hogyan keverik a szószt, vagy hogyan néznek rá valakire, miközben megkóstoltatják vele a saját gyermekkorát. Minden jelenet át van itatva azzal a szeretettel, amit a családi konyhák rejtenek.

A filmben nincs semmi harsány vagy túlzó – mégis nevetünk, meghatódunk, és néha úgy érezzük, hogy legszívesebben felhívnánk a nagymamánkat, vagy sütnénk egy tepsi lasagnét csak úgy, emlékből.

„Olyan volt, mint egy ölelés” – mit mondanak a nézők?

A Nagyik a visszajelzések szerint sokkal több egy szokásos Netflix-vígjátéknál. A nézők egy része úgy ír róla, mint egy rég nem látott rokonról, aki váratlanul becsönget és meleg ebéddel fogad.

„Ez a film visszahozta a nagymamám konyhájának illatát. Sírtam, de nem szomorúságból – inkább a hála miatt, hogy voltak ilyen pillanatok az életemben” – írta egy néző.

Sokan dicsérték a szereposztást is: „Vince Vaughn szívet melengető volt, de számomra a valódi csoda a négy nonna karaktere volt – végre nem karikatúraként, hanem valódi emberekként mutatták be az idősebb nőket.”

Egy másik vélemény így fogalmaz: „Ez az a film, amit lejátszanék a gyerekeimnek, hogy megértsék, mit jelentett számomra a család. És amit bármikor újranéznék egy nehéz nap végén.”

Szerelem, gyász, limoncello – és egy adag második esély

A Nagyik nem akarja megváltani a világot. Csak emlékeztetni arra, hogy az életben mindig lehet újrakezdeni. Hogy az idős emberek nem a múltból itt maradt díszletek, hanem történetek, tudás és humor hordozói. Hogy a gyász nem az ürességet, hanem a kapcsolataink mélységét jelzi. És hogy az igazi otthon nem négy fal, hanem egy asztal köré gyűlt közösség – még akkor is, ha annak tagjai néha összevesznek azon, mennyi fokhagyma kell a szószba.

Stephen Chbosky rendezése egyensúlyban tartja a humort és az érzelmeket, és olyan történetet mesél el, amelyet könnyű szeretni, nehéz elfelejteni – és amit jó újranézni, akárhányszor csak szükségünk van egy kis lelki „olasz vacsorára”.

Az alábbi videóban megnézheted a Netflixen is elérhető olasz nagymamák szívmelengető vígjátékának előzetesét: