Ez a Netflix-thriller úgy hat rád, mintha belülről bénítana le - és nem tudsz majd szabadulni tőle

Hayden Christensen neve sokak számára örökre összeforrt Anakin Skywalkerrel – de a Netflixen is elérhető Éberség (Awake, 2007) című lélektani thrillerben olyat mutat, amit még a galaxis messzi-messzi világában sem látunk: egy szinte mozdulatlan, de annál intenzívebb alakítást. A film színtiszta feszültség, mély emberi dráma, test és lélek közötti csapda – egy olyan pokoli helyzet, ahová senki sem szeretne kerülni.

Egy szív, két világ – amikor a tested cserbenhagy

Clay Beresford fiatal, sikeres, gazdag – és halálos szívbetegségben szenved. A műtét az egyetlen esélye az életre. De amit a műtőasztalon átél, az egy olyan élmény, amitől a legkeményebb nézőnek is megfagy az ereiben a vér: Clay öntudatánál van, de nem tud jelezni. Nem tud kiáltani. Nem tud mozogni. Csak érezni. Mindent.

Ez az úgynevezett intraoperatív tudatosság állapot – ritka, de valódi orvosi jelenség –, és a film forgatókönyve ezt veszi alapul egy meglepően mély thrillerhez. A horrort itt nem véres jelenetek, váratlanul előugró alakok adják, hanem az, hogy valaki úgy szenved végig egy életmentő beavatkozást, hogy közben a saját teste csapdájában vergődik. A fájdalom fizikai, lelki, erkölcsi, és végül: gyilkos.

Hayden Christensen visszavág

Hayden Christensen sokáig küzdött az előítéletek árnyékával: a Star Wars előzmény trilógiában nyújtott játéka megosztó volt, és sokan nem láttak benne komoly színészt. Az Éberség viszont ezt a véleményt könnyen megváltoztathatja. Itt nem beszél sokat – nem is tud –, de tekintetével, gesztusaival, a testi-lelki rémület finom fokozásával olyan színészi teljesítményt nyújt, amely valóban figyelmet érdemel.

Mellette Jessica Alba is meglepő mélységet mutat: elsőre ő az odaadó feleség, aki aggódik férjéért – de ahogy haladunk előre a történetben, egyre több réteget hántunk le róla, míg a nézőben már nem is az a kérdés, hogy szereti-e Clayt, hanem az: egyáltalán ki ez a nő valójában?

Összeesküvés, igazság, bosszú – az operáció csak a kezdet

A film több mint egy műtőben játszódó pszichothriller: egy morális labirintus, ahol a szeretet, hűség, árulás, kapzsiság, bosszú és bűntudat keveredik. Minden karakternek van titka – és senki nem az, akinek látszik.

A rendező, Joby Harold (aki ezzel a filmmel debütált), az operáció drámai feszültségén túl az azon túlmutató érzelmi és erkölcsi dilemmákat is remekül mozgatja. A néző végig két világ között lebeg: az egyik a klinikai valóság, a másik Clay tudatának mélye, ahol végül egyfajta igazságszolgáltatás is megszületik – csak nem úgy, ahogy várnánk.

Hitchcock-i feszültség – sebészet helyett pszichéboncolás

Bár a film nem tökéletes (néhol túl is dramatizálja önmagát), mégis van benne valami hátborzongatóan valóságos. Hitchcock-i módon nem az ijesztgetésben, hanem az egyre fojtogatóbb tudásban rejlik a horror: abban, hogy hamarabb jövünk rá az igazságra, mint a főhős – és tehetetlenül nézzük, amint egyre mélyebbre zuhan.

A csavarokra lehet számítani, mégis logikusan, fájdalmasan bontakoznak ki. A film a végére egy morális ítéletet is kimond – és még ha nem is minden kérdésre ad választ, eléri, amit egy jó thrillernek kell: megmarad bennünk. Napokkal később is.

Érdemes újranézni – vagy felfedezni

Az Éberség sosem lett kasszasiker, és nem került be a filmes kánonba. De azok számára, akik szeretik az okos thrillereket, ahol a csend és a gondolatok legalább annyira félelmetesek, mint a penge, ez a film kincset ér.

Hayden Christensen rajongóinak természetesen kötelező darab – de azoknak is, akik szeretik, ha egy film valós emberi drámát is közvetít. Ha még nem láttad, írd fel a listádra. Ha láttad, nézd újra – most, más szemmel.

Az alábbi videóban a Netflixen is elérhető thriller előzetese látható: