„Azt mondták, talán az éjszakát sem élem túl - 42 évvel később még mindig itt vagyok”

A férfi 18 éves volt, amikor az orvosok közölték vele a sokkoló hírt.
Egy férfi, akinek 18 évesen azt mondták, talán az éjszakát sem éli túl, és esélye sincs megérni a 21. születésnapját, több mint négy évtizeddel később újra találkozott az őt kezelő orvossal.

Elsőre csak egy apró, ártalmatlan tünet volt - egy ritka betegség teljesen megváltoztatta a 29 éves nő életét
Olvass tovább...
Amikor Derrick Derbyshire-t 1982 márciusában akut mieloid leukémiával (AML) felvették a manchesteri The Christie kórházba, ágyhoz kötött volt, alig tudott járni, és a szüleit figyelmeztették a legrosszabbra. Kezelését egy fiatal szakorvos, Dr. Howard „Howie” Scarffe vállalta magára. Derricknek azt mondták, csontvelő-átültetés nélkül nem éri meg a felnőttkort, ám az agresszív kemoterápia után, 1983 szeptemberében átesett a beavatkozáson, amelyhez öccse, Robert adta a csontvelőt.
Bár az orvosok szerint a kezelések miatt szinte kizárt volt, hogy valaha gyermeke szülessen, feleségével, Tracey-vel később két fiuk született természetes úton. A ma 63 éves Derrick 39 év után találkozott újra Howie-val:
Végül is meghalhattam volna, de nem haltam meg, és túléltem a csontvelő-átültetést. Azt mondták, legvalószínűbb, hogy nem lehetnek gyerekeink, de aztán mégis megérkeztek. Egy őrangyal vigyáz rám. Érzelmes nap volt ez a számomra. Örökké hálás leszek Howie-nak.
A kemoterápia alatt Derrick egy nem mindennapi módon őrizte meg a humorát. Howie így emlékezett vissza erre:
Ahelyett, hogy csak úgy hagyta volna kihullani a haját, Derrick maga tépkedte ki, és ráragasztotta egy karton vizeletes flakonra. Csinált belőle egy kutyát, és Dougalnek nevezte el. A következő vizit idejére már kutyaólat is épített neki. A nővérek még pszichiátriai konzultációt is kértek, mert addig még nem láttak senkit, aki a saját hajából csinált volna kutyát.
A transzplantáció idején az eljárás még gyermekcipőben járt. Derrick mintegy 22 napot töltött egy tiszta levegővel szűrt „izolációs sátorban”, műanyag paravánok mögött. A sikeres műtét után Derrick és öccse maratoni futással gyűjtöttek adományokat a kórház új, specializált leukémia-egységére, amelynek 1985-ben Derrick tehette le az alapkövét - írja a Mirror.

„Azt hittem, gyomorégésem van - percekkel később megállt a szívem”
Olvass tovább...
Derrick az évtizedek során újabb egészségügyi harcokat vívott: 2016-ban szívátültetésen esett át a kezelések utóhatásai miatt, jelenleg pedig dialízisre jár és vesetranszplantációra vár - amelyhez ismét az öccse a donorjelölt. A találkozó során Howie meghatódva emlékezett vissza:
El sem hinnék a történetet, ha nem Derrick lenne az. Amikor szakorvos lettem, az volt a célom, hogy legalább egy leukémiás beteget meggyógyítsak. Később azt gondoltam, talán Derrick lesz az az egy.
Derrick üzenete mindenkinek, aki nehéz küzdelmet vív:
A tanácsom másoknak az, hogy soha ne adjátok fel. Ez egy rögös út, olyan kihívások állnak az ember előtt, amiket az arcunkba vágnak, de csak csináljuk tovább, és legyen reményünk.
