Meccs közben állt le a szíve a 17 éves fiatal fiúnak - az orvosok sem hitték, hogy valaha felébred a kómából

Egy 17 éves kosárlabdázónak leállt a szíve, miután a pörgő, bizsergő érzést az energiaitalok hatásának tudta be - nem pedig a várható tünetek előjeleként. Jack Taylor már a megrázó esetet megelőző hetekben is tapasztalt szédüléses rohamokat, de csak a kosárlabdameccs közben döbbent rá, hogy valami nincs rendben.

Mivel előtte energiaitalt ivott, azt hitte, a heves szívverése teljesen normális - egészen addig, amíg össze nem esett a pályán. Egy elsősegélynyújtásban képzett jelenlévő szívmasszázst (CPR) alkalmazott nála, ezzel megmentve az életét. Jacket kórházba szállították, ahol rendkívül alacsony túlélési esélyt adtak neki, és 35 napot töltött gépi életfenntartáson. Ott derítettek fényt a hirtelen szívleállás okára: egy ritka, örökletes szívbetegségre.

A megelőző hetekben már voltak szédüléseim, és az anyukám el is vitt volna kivizsgálásra néhány napon belül, de nyilvánvalóan már nem jutottunk el odáig

- mesélte Jack, aki Nottinghamben él, és szoftverfejlesztést tanul.

Ha visszagondolok a kosárlabdázás estéjére, emlékszem, hogy hevesen vert a szívem és nagyon pörögtem, de ez nálam normális volt, ha sportolás előtt energiaitalt ittam. Nem aggódtam túlságosan

- magyarázta a 17 éves fiatal fiú.

A most 20 éves Jack a 2024 februárjában történt esetre és arra reflektál, hogyan változott meg az élete a hipertrófiás kardiomiopátia (HCM) diagnózisa óta - amelyre jelenleg nincs gyógymód. Így nyilatkozott:

Sok mindenre nem emlékszem a történtekből, és amire emlékszem, az elég ijesztő - vagy legalábbis akkor az volt. Nagyon hálás vagyok az összes dolgozónak, akik megmentették az életemet és ilyen jól gondoskodtak rólam. Nehéz számomra teljesen felfogni mindazt, amin keresztülmentem. Azt hiszem, az én koromban az ember könnyebben veszi a dolgokat, de tudom, hogy ez hatalmas hatással volt a családomra. Látom, mennyire felzaklatja ez az anyukámat és az apukámat, és el sem tudom képzelni, milyen nehéz lehetett ez nekik.

A fiatal fiú felépülése sok hónapot vett igénybe, beleértve egy nyitott szívműtétet is. Jack jelenleg egy beültethető defibrillátorral (ICD) él, amely figyeli és kezeli a szabálytalan szívritmust. A genetikai vizsgálatok kiderítették, hogy édesapja, Rick, és ikertestvére, Max is hordozza ugyanazt a génvariánst, amely a szívleállásáért felelős volt.

Noha jelenleg nem létezik gyógymód, a megoldás már karnyújtásnyira lehet: a Brit Szívalapítvány (British Heart Foundation) professzora, Hugh Watkins és a Harvard Egyetem professzora, Christine Seidman 30 millió font támogatást kapott a CureHeart projektre, amelynek célja, hogy gyógymódot találjon és fejlesszen ki a Jackéhez hasonló örökletes szívizom-betegségekre.

Jack nemrég találkozott Watkins professzorral az Oxfordi Egyetemen, ahol megismerkedett az életét egy csapásra megváltoztató betegség gyógymódja utáni kutatással. Egy megható, filmre vett pillanatban Watkins professzor ráébredt, hogy ő volt az, aki legelőször felfedezte a Jack szívbetegségét okozó HCM-gént, a MYBPC3-at - írja a Mirror.

Ez a felfedezés fontos korai lépés volt a HCM genetikai okainak megértésében, és Watkins professzor a csapatával ezt követően nyitotta meg az Egyesült Királyság első genetikai szűrőközpontját a betegségre. Azt mondta Jacknek:

Édesanyád úgy gondolta, hasznos lenne számomra, ha látnám a génváltozásodat. Duplán meg kellett néznem, mert tudósként ez nagyon közel áll a szívemhez. [Ez a gén] az egyik olyan, amelyet még kutatói karrierem elején, 1995-ben fedeztem fel, és a laboratóriumomban a tudósok pontosan azon a génváltozáson dolgoznak, amilyen neked is van, és próbálják megtalálni a módját a javítására.

Jack így nyilatkozott az élményről:

A kutatás híre nemcsak hálával, hanem reménnyel is eltöltött. Remélhetőleg egy nap kigyógyulok ebből, de ami még fontosabb, a következő generáció is. Remélhetőleg nekik már nem kell keresztülmenniük azon, amin nekem kellett.

A jövőjére reflektálva hozzátette:

Az összeesés után semmire sem emlékszem. Még az azt megelőző eseményekből sem sokra. Sok dologra emlékszem a kórházi tartózkodásomból, a csodálatos személyzetről és azokról a pillanatokról, amelyek fordulópontot jelentettek számomra. Ahogy folytatom a felépülést, néha bosszantónak találok bizonyos dolgokat, mint például a dizartriámat (beszédzavarát), ami miatt lassú a beszédem. Memóriaproblémáim is vannak még, ami aggaszt, de nem hagyom, hogy ez befolyásolja az életemet. Eltökélt vagyok, hogy tovább javuljak.