Több millió gyereket hipnotizált egy amerikai dal, Kulcsár Edina lánya is köztük van

Milliárdos üzletág lenne kitalálni azt, hogy mi tetszik gyermekek egy nagyobb csoportjának. A szülök az egyik legnagyobb vásárlói réteget jelentik, akiket egy j érvvel könnyedén pénzköltésre lehet bírni, hiszen a legszebb, a legjobb és a legkülönlegesebb élményeiket szeretnék biztosítani a gyermekeiknek. Időnként azonban előfordul, hogy valaki milliókhoz ér el és egy egészen új réteget vonz be magának: ebben az esetben pedig éppen a kisgyermekeket.

Bruno Mars új dala az APT., ami minden kétséget kizáróan egy jó dal, de közel sem annyira kiemelkedő a pOpzenei szférából, mint amennyien imádják azt.

A dal rajongói két táborra oszthatóak: a koreaiak és a gyerekek. Előbbiek egy olyan durva ivós játékot csináltak belőle, hogy többen rosszul lettek, utóbbiak pedig hipnózis közeli állapotba kerülnek a dalt meghallgatva.

De miért hat ennyire a gyerekekre az APT.?

A dal hangszerelése kifejezetten emlékeztet a klasszikus gyermekdalokra: lassú tempójú, de ritmusos, könnyen követhető és emellett játékos. Ehhez társul a rendkívül vizuális és színes videoklip, amely élénk képekkel, élesen koreografált mozdulatokkal, élénk, már-már mesefilmszerű képi világgal kelti fel a gyerekek figyelmét. A zene vizuális kiegészítése szinte hipnotikus hatással bír a kisgyermekekre (egalábbis egy igen nagy többségükre), akik szívesen újrahallgatják, később pedig akár meg is tanulják a dalt, a saját nyelvi szintükön. Az angol és koreai nyelv keveredése tovább növeli az élményt, még akkor is, ha a gyerekek nem értik a dalszöveg tartalmát, ettől függetlenül tudatalatti szinten a számukra az új és szokatlan hangzások is izgalmasak lehetnek.

Ne de hogyan jön ide Korea?

A dal különös vonzerejét nagyrészt a fülbemászó refrénnek köszönheti, amely egy koreai szót ismételget játékosan (melynek a jelentése apartman), ritmikusan pedig: „apateu, apateu”. A koreai nyelv sajátos hangzása, különösen az aspirált mássalhangzók, mint a p és a t, természetes ritmust adnak a szónak, amely szinte dallammá válik, hasonlóan a gyerekdalokhoz. Ez az ismétlődés és ritmus különösen könnyen rögzül a kisgyermekek fejében, akik ösztönösen vonzódnak az ilyen egyszerű, ciklikus zenei elemekhez.

Koreában komoly problémát okozott Bruno Mars dala, figyelmeztetést adtak ki.

A dal a közösségi médiában is hatalmasat robbantott. Az APT. már annyira elterjedt, hogy Dél-Koreában több iskolában kifejezetten figyelmeztették a tanulókat, hogy ne hallgassák vizsgaidőszak alatt, mert az túlzottan eltereli a figyelmüket és zavaróan hathat a tanulási ciklusukra. Ez önmagában is mutatja, hogy a dal képes elvonni a figyelmet és makacsul megragadni a hallgató elméjében, ráadásul ha ez igaz a középiskolásokra, akkor a kisgyermekekre még inkább. Ez viszont pusztán olyan találgatás, aminek nincs tudományos alapja, hiszen számtalan ilyen dal született már, mégis ez valamiért kiemelkedően hat a fiatalokra.

Bruno Mars APT. című dalának Kulcsár Edina kislánya is "áldozatul" esett, posztja alatt pedig záporoznak az anyukák kommentjei, akik arról számolnak be, hogy a gyermekük is hasonlóan viselkedik, miután meghallgatta az ominózus dalt:

_{Forrás: wikipedia.hu, americansongwriter, worldofbuzz}