Vilmos herceg rangos díjára esélyes a gigantikus vadfolyosó, amelynek ötletét egy 1991-ben vándorló farkas adta

A vándorlás, amely felnyitotta a tudósok szemét

Amikor a kanadai Banff Nemzeti Park kutatói 1991-ben nyomkövető nyakörvet tettek egy Pluie (franciául „Eső”) névre keresztelt nőstény szürke farkasra, még nem sejtették, hogy a zoológia történelmét írják. Az állat ahelyett, hogy egyetlen kijelölt megfigyelési zónában maradt volna, hihetetlen utazásba kezdett. Átkelt a határon a montanai hegyekbe, majd érintette Idahót és Washingtont, mielőtt visszatért volna a kanadai Brit Columbia és Alberta tartományokba. Ez volt az a sorsfordító pillanat, amikor a biológusok és természetvédők a gyakorlatban is látták, mekkora, államhatárokon átívelő területet jár be egy nagyragadozó a túlélés érdekében.

Miért létfontosságúak az ökológiai folyosók az elszigetelt parkok helyett?

A hagyományos természetvédelem sokáig abban a tévhitben élt, hogy elég körbekeríteni egy-egy nemzeti parkot, és az állatok biztonságban lesznek. A valóság azonban az, hogy az emberi infrastruktúra – autópályák, városok és ipartelepek – brutálisan feldarabolja a természetes élőhelyeket. Ha az állatpopulációk elszigetelődnek egymástól, az elkerülhetetlenül beltenyészethez, a genetikai állomány romlásához és az élelemforrások kimerüléséhez vezet. Pluie utazása mutatta meg a világnak, hogy az országhatárok és a mesterségesen meghúzott zónák az állatok számára nem léteznek; a modern természetvédelem valódi kulcsa a zöld folyosók kialakítása, ahol a vadon élő fajok szabadon, a forgalomtól védve mozoghatnak és szaporodhatnak.

Hegyeken átívelő, gigantikus összefogás

Ez a felismerés hívta életre a Yellowstone to Yukon (Y2Y) kezdeményezést, amely egy grandiózus, 2100 mérföldes (bő 3300 kilométeres) szakasz összekötését tűzte ki célul az észak-amerikai Sziklás-hegység mentén. A Kalifornia méretének háromszorosát kitevő régióban ma már olyan növényzettel borított vadátjárókat és alagutakat építenek, amelyek zökkenőmentessé teszik az állatok mozgását. Dr. Jodi Hilty, a projekt elnöke és vezető tudósa szerint a kezdetekkor senki sem hitte, hogy ilyen léptékű, hatóságokon és országokon átívelő összefogás lehetséges, ám az elmúlt három évtizedben döbbenetes módon több mint 80 százalékkal növelték a védett területek arányát a régióban.

A trónörökös, aki a tettekben hisz

A Yellowstone to Yukon lenyűgöző, tudományokon és határokon átívelő eredményei most a legmagasabb körök figyelmét is felkeltették. Vilmos herceg innovatív környezetvédelmi projektje, az Earthshot-díj a „Természet védelme és helyreállítása” kategóriában jelölte a szervezetet. A 2020-ban alapított Earthshot célja, hogy felkutassa és anyagilag is támogassa a bolygó legégetőbb problémáira adott gyakorlati válaszokat; a kategóriák győztesei egyenként 1,3 millió dolláros támogatást kapnak a projektjük felgyorsítására.

A november 17-i mumbai díjátadó nem csupán az illusztris vendéglista miatt lesz különleges, hanem mert a reflektorfényt a bolygó csendes megmentőire irányítja. Ahogy Hilty fogalmazott, a brit trónörökös hajlandó megnyitni a saját hálózatát, és arra használja a befolyását, hogy különböző kormányokat, őslakos közösségeket és tudósokat ültessen egy asztalhoz – a világnak pedig pontosan erre a fajta inspiráló, cselekvő vezetésre van szüksége.

(via)